KÉPVERS, HANGVERS, AKCIÓKÖLTÉSZET (Zalán Tibor)
KÉPVERS, HANGVERS, AKCIÓKÖLTÉSZET
(Zalán Tibor)
(Zalán Tibor)
A konkrét költészet szerepe és jelentősége úgy halványodott el a kilencvenes évek közepére költészetünkben, hogy gyakorlatilag nem sikerült elérnie a kiteljesedését.
A Ver(s)ziókkal a magyar irodalomban nem egy nemzedék, hanem másfajta versértelmezés jelentkezett
A konkrét költészet kiteljesedésének akadályait részben az ilyen jellegű költészet által megtagadott konzervatív versszemlélet erős ellenállásában, részben magában a mozgalomban kereshetjük, mely csak az egyszerűsítés kedvéért hívható mozgalomnak, valójában célszerűbb – enyhe túlzással természetesen – különféle vállalkozó szellemű művész önmegújító törekvéseit érteni rajta. Elérte viszont, bár nem az volt a közvetlen szándéka, hogy fellazította a magyar költészet merev formáit, tematikáját. Az a folyamat pedig, hogy több jelentős képviselője tért vissza a klasszikusabb formakezeléshez a kísérletekben történt megmártózás után, arra utal, hogy bár nem sikerült elfoglalnia a honi lírai struktúrában a magának kijelölt és sokáig kitartóan ostromlott kizárólagos helyet, jelenléte változott – általában kevert – formákban ugyan, de állandósulni látszik. Ez azzal az anomáliával jár együtt természetesen, hogy fellazított formáiban az irodalmi befogadás nem érzi idegennek a jelenlétét, ugyanakkor tiszta – a hagyományos versformák felől szélsőséges – megnyilvánulásaival mindig is a perifériára szorul.
Amíg a magyarországi költészetben nem tudtak hatékony és meghatározó szerepben fellépő mozgalommá alakulni a különféle megnyilvánulások, a határainkon túli alkotók sikerrel hozták létre a maguk mozgalmait. Így a jugoszláviai magyar írók a Bosch & Bosch csoportosulásban, illetve az Új Symposion folyóirat törekvései mentén, míg a nyugati magyarok kísérletező költői a párizsi székhelyű Magyar Műhely c. folyóirat köré csoportosulva találták meg a tevékenységükhöz szükséges közösségi kereteket. Mindkét mozgalom hatása jelentős a magyarországi költészet hetvenes-nyolcvanas években megfigyelhető változásaira.
A kísérleti jellegű költészet magyarországi útjának szemlézését ráadásul az is megnehezíti, hogy mint annyi más irányzat irodalmunk történetében, a konkrét költészet megnyilvánulásai sem tudták magukat függetleníteni az adott politikai konstellációktól. Hiszen az ötvenes évekkel kezdődő hiperkonzervatív (irodalom)politikai berendezkedés, mely a szocialista realizmust állította követendő például az írók és művészek elé, mindenfajta, az avantgárdra kicsit is emlékeztető megnyilvánulást ellenséges gesztusként kezelt. Természetes volt tehát, hogy a formai és nyelvi kereteket szétrobbantó, azokat új, néha kaotikusnak feltűnő szerkezetekbe rögzítő konkrét költészeti próbálkozások nem csak irodalmi, de politikai gerillaakciók gyanújába is keverték a szerzőjüket és viszonylag kisszámú befogadóikat... Ez sajátságos zavart okozott a megítélésében. Elvonta ugyanis a figyelmet a művek által létrehozott valós esztétikai értékekről: míg az egyik oldal méltánytalanul degradálta azokat, a másik, a törekvésekkel szimpatizáló, méltatlanul megnövelte az értéküket. A megítélésnek ez a bizonytalansága teret engedett a valóban átgondolt és értékeket hordozó művek és megnyilvánulások mellett az esztétikailag nehezen megítélhető, illetve meg sem ítélhető fél- és fércműveknek, sőt, szélhámosságoknak is; a nagy volumenű, életüket, sőt, sorsukat az új költészeti megnyilvánulások föltalálására szentelő alkotók uszályában feltűntek a szerencselovagok, a felületes kalandorok, az irodalmi életművészek, a ravasz dilettánsok, jóhiszemű kártékony civilek. (Az ilyen tisztátalanság természetesen nem csak ennek a költészeti iránynak volt egyedül a sajátja, de állandó bizalmatlanság övezte létezésformái között különösen szembetűnővé válhatott.) A 20. század második felében keletkezett magyar kísérletező lírának a jellegzetességei, értékei, értéktévesztései még ma sincsenek megnyugtatóan tisztázva. A jelenség fontossága, a költészetben ható eróziós hatása azonban ezt mindinkább elkerülhetetlenné teszi az irodalomértés, az irodalomtörténet számára.
A lázadás formái a hetvenes években
Konkrét költészeti törekvések a nyolcvanas évek költészetében
Folytatni, másként
Elszakadva, másként
