Az indoeurópai nyelvcsalád
Az indoeurópai nyelvcsalád
Ha az idetartozó nyelvekét nem is, de beszélőik számát, az irodalmi nyelvek súlyát, továbbá a közülük kiemelkedő világnyelveket tekintve földünknek legjelentősebb nyelvcsaládja: 150 nyelv (és még sokszorta több nyelvjárás) tartozik ide, a világnyelvek közül az angol, francia, spanyol, portugál, német, orosz; összesen kétmilliárd ember, a föld lakosságának 40 %-a beszéli valamelyiket anyanyelveként.
A nyelvcsalád másik neve, főként a régebbi szakirodalomban: indogermán. Mindkét elnevezés tudományos jellegű, összefoglalván a nyelvek elterjedésének két szélét: India – Európa (illetve a germán nyelvek területe, amely Európán is túlterjed). Ez a nyelvi egység vitán felül közös eredetű nyelvekből áll, beszélőik viszont sokfélék embertani szempontból: a fehér, európai alrassz és annak változatai (nordikus, dinári stb.), továbbá az indiai sötétebb bőrű alrassz. Feltehető, hogy e népek egy része nyelvcsere útján jutott mai anyanyelvéhez.
A részben kikövetkeztetett alapnyelv a Kr. e. IV. évezred táján kezdett a korábbi nyelvjárásokból nyelvágakra bomlani. Hogy ez mely területen következett be, arról sok vita folyt e tudományág kialakulásától napjainkig. Először Ázsiába helyezték az őshazát, amelyet akkor különben is az emberiség bölcsőjének tekintettek. Napjainkban inkább Kelet- és Észak-Európa különféle tájain képzelik el.
Az indoeurópai nyelvek szorosabb kapcsolatot mutatnak a hettitával, az ókori kis-ázsiai Hettita birodalom (Kr. e. 18-13. század) nyelvével. Korábban a hettitát indoeurópai nyelvnek vélték, manapság úgy tűnik, hogy különálló nyelv volt, és együtt alkottak közös indogermán-hettita nyelvcsaládot.
Az indoeurópai alapnyelv tőszavait összeállították. Számuk kerek kétezer, tehát jó egy harmaddal több, mint a sokkal kevesebb nyelvemlékkel rendelkező uráli nyelveké. Az egyes leányágak és leánynyelvek leszármazása elég szilárd hangtörvényekkel igazolható, de a hatezer éves történelem folyamán annyira messze kerültek egymástól, olyan sokat változtak, hogy szókincsük és szerkezetük jelentősen különbözik egymástól, kölcsönös érthetőség tehát legfeljebb egy-egy nyelvágon belül lehetséges bizonyos fokig (így a szláv nyelvek között.) A nagyfokú nyelvi különbségek ellenére jellemző a nyelvcsaládra a hajlító típus, a főnévragozásban a nyelvtani nem megkülönböztetése: eredetileg három (hím-, nő- és semleges nem) volt, de több nyelvben csak kettő maradt meg (francia, olasz, spanyol), néhányban kiveszett, vagy csak a nyomai őrződtek meg (angol).
E nyelveket korábban két nagy csoportra osztották, a kentum és szatem nyelvekre (vö. latin centum, ejtsd: kentum ’száz’ – óperzsa avesztai sat∂m, ejtsd kb. szatem, szláv sto), amelyek többek között kétféle alapnyelvi k hang különági megfelelései. Korábban nyugati és keleti indoeurópai nyelvekről beszéltek, de mivel a 20. század elején a kínai Turkesztán területén a 7. században kihalt tohári nyelv írásos emlékeiből kiderült, hogy az is kentum nyelv volt, e földrajzi felosztással felhagytak.
)
Az indoeurópai nyelvek az alábbi ágakból állanak:
Indoiráni, amelyet korábban árja néven hívtak (az árja szó e népeknek hajdani közös neve volt). Ez két alcsoportra oszlik: indoárja és iráni nyelvekre.
Az indoárja nyelvek száma 54, hétszázhetvenmillió ember anyanyelve Indiában, Pakisztánban, Bangladesben, Nepálban, Sri Lankában és Maldíviában. Legrégibb ismert nyelve a szanszkrit a Kr. e. 15. századból, a hindu vallás liturgikus nyelve, egyben a legrégibb indoeurópai irodalmi nyelv. A szanszkrit ma is mintául szolgál az indoárja és más indiai nyelvek szókincsének gyarapításához, sőt felélesztésére is vannak kísérletek; állítólag hatezer (brahman) ember anyanyelve. A legfontosabb mai nyelv a hindusztáni két változata, a hindi és az urdu. Az előbbi az angol mellett India, az utóbbi Pakisztán hivatalos nyelve. A kettő közt inkább lexikális eltérések vannak: a hindinek a szanszkrit, az urdunak az arab-perzsa a mintaképe és forrása a hindu és az iszlám hit különbségének megfelelően. A hindit az indiai dévanágári írással írják, amelynek végső forrása az arámi, és amelynek változatait valamennyi indiai, sőt ind kultúrájú nép használja. Az urdunak arab betűs írása van. A hindi beszélőinek száma Indiában kétszázötven millió körüli (anyanyelvként jóval kevesebb), az urdué Indiában harmincötmillió, Pakisztánban nyolc-tízmillió, de a nem anyanyelvi beszélők száma még további tíz-húszmillió.
A benáreszi maharadzsa
A nagyobb indoárja nyelvek keletről nyugatra, majd északnyugatra: bengáli, amelynek egyik kiváló művelője, az író és költő Rabindranath Tagore (1861-1941) 1926-ban Balatonfüreden üdült, sétányt neveztek el róla, és mellszobra áll ott; asszámi, bihári, orija, maráthi, gudzsaráti, radzsasztáni, pandzsábi stb. Északnyugat-indiai eredetű az Európában, sőt azon túl is élő cigányság nyelve. Végül Srí Lanka hivatalos nyelve a szingaléz: a lakosság háromnegyedének anyanyelve.
Pandzsábi nő
Átmenetet alkotnak az indoárja és az iráni nyelvek között a dard nyelvek India és Pakisztán északi részében, továbbá Afganisztánban. Ezeknek nincs írásuk.
A modern iráni nyelvek közül a legfontosabb a perzsa vagy újperzsa (saját nevén fárszi), Irán államnyelve, és változatai: a dari Afganisztán egyik államnyelve, a tádzsik Tádzsikisztánban szintén államnyelv. Afganisztán másik hivatalos nyelve a pasto, a lakosság alig felének anyanyelve. A harmadik jelentős iráni nyelv a kurd, amelynek húszmilliós népe öt országban él, de tartós függetlenséget soha nem élvezett. Megemlítendő az oszét a kaukázusi Oszétiában. Ez a nyelv az ókori alán folytatása. Az oszét egyik változata volt a jászok nyelve, akik a középkorban kerültek hazánkba, de néhány évszázad múlva elmagyarosodtak. Az iráni nyelvek többsége ősrégi írott vagy irodalmi nyelv: az ékírásos bevésett feliratok (óperzsa), az arámi írás változatai (pehlevi, szogd, avesztai: a Zoroaszter-féle vallásos szövegek nyelve stb.). De voltak írásnélküli népek, mint a médek, a perzsák előtti hódítók, a szkíták (szittyák).
Szingaléz férfi
Az iráni népek iszlám hitűek, arab írással írnak, szókincsükben sok az arab elem, legtöbbjüket továbbadták az ázsiai iszlám népek nyelveibe.
Az örmény nyelv külön ágat alkot. A 9. század óta irodalmi nyelv saját görög ihletésű írással, amelyet alkotója, Meszrob az evangélium fordítására alkalmazott. Az örményeknek külön ortodox egyházuk van. A mintegy ötmilliós nép Örményországon kívül Törökországban és a Közel-Keleten, Franciaországban, az USA-ban él, néhány ezren Magyarországon is, de legtöbben elmagyarosodtak.
Ugyancsak külön ágat alkot az albán, amely talán az ókori illír folytatása. Az anyaországon kívül nagyszámú albán él Kis-Jugoszlávia Kosovo tartományában és századok óta Dél-Olaszországban. A 15. század óta kialakult irodalmi nyelv latin betűs. Az anyaország lakosságának háromnegyede és a kosovóiak az iszlám vallást követik.
Pasto férfi és nő
A szintén egyedüli ágat alkotó görög nyelv és föníciai eredetű írása kultúránk egyik legrégibb és legfontosabb hordozója. Nagy Sándor hódításai nyomán az ógörög mint közvetítő és irodalmi nyelv (a koiné: a nyelvjárások fölötti köznyelv) az egész akkori világban elterjedt. Folytatása, a bizánci vagy középgörög a Bizánci birodalom nyelve volt. Az újgörög szervesen fejlődött tovább a középgörögből, de igen messze eltávolodott az ógörögtől. A 19. századi nemzeti újjáéledés korszakában megpróbálták ezt a különbséget áthidalni, és megteremtették a katarevusza (’tiszta’) nyelvi stílust, de a kísérlet sikertelen maradt, habár a népnyelvbe sok régi szó visszakerült. A mai görög nyelv, a dimotiki (’népi, népnyelv’) majdnem úgy viszonylik az ógöröghöz, mint a mai román nyelvek a latinhoz. A görögök az ortodox egyház hívei.
Kurd nő gyermekével
Az itáliai nyelvek alkotják az indoeurópai nyelvek egyik nagy ágát. Számos kis ókori nép nyelve (oszk, umbriai, volszk, szamnita, faliszkuszi stb.) fölé kerekedve a latin terjedt el – görög és részben etruszk eredetű írással – először egész Itáliában, aztán a római hódítások révén a Földközi-tenger vidékén, majd mikor megszűnt élő nyelv lenni, megőrződött mint irodalmi és közvetítő nyelv a középkori Európa legtöbb országában. Ez a nyelv a görögön kívül kultúránk másik alapja, és csak a nemzeti nyelveknek az újkorban kezdődő előretörésével szorult vissza passzív szerepkörbe.
Az imént a latin kihalását említettük. Ez voltaképp annyit jelent, hogy a beszélt népnyelv folyamatosan fejlődött tovább az újlatin vagy román nyelvekbe. Ezek zöme hivatalos és államnyelv: francia, olasz, spanyol, portugál, amelyek a volt gyarmatokon Dél- és Közép-Amerikában, Afrikában, Ázsiában és az óceáni szigetvilágban is használatosak hivatalosan, valamint a román (régi nevén: oláh). De rajtuk kívül még néhány újlatin nyelv él irodalmi szinten, némelyikük bizonyos hivatalos funkcióban. Elsőnek a katalánt említjük meg, amely Spanyolország Katalónia tartományában a spanyol mellett hivatalos szerepet tölt be a Franco-diktatúra megszűnte óta. Ennél kisebb szerep jutott a galíciainak Spanyolország Galícia tartományában, de amelynek nyelvi akadémiája működik. Ugyancsak elismerést kapott 1938-ban mint nemzeti nyelv a rétoromán (saját nevén: rumantsch) a svájci Engadinban és Graubündenben, noha ennek a helyi közigazgatásban nincsen lényeges gyakorlati szerepe. Ezenkívül külön nyelvnek, nem pedig olasz nyelvjárásnak számítják a korzikait, a szárdot (Szardínia szigetén) és a ladint az olasz Dolomitokban. Egyébként a többi olasz nyelvjárás szintén annyira különbözik az olasz köznyelvtől, hogy csak egymás között nem érthetőek. Dél-Franciaországban még él, de már egynyelvű beszélői nincsenek a provanszálnak vagy okcitánnak, amely a középkorban a trubadúrok nyelve volt, és amely a múlt században a költő Frédéric Mistral és irodalmi köre által rövid életű reneszánszt élt meg. Végül a kihalás stádiumában van az 1492-ben Spanyolországból kiűzött szefárd zsidóság nyelve, a spanyol alapú ladino vagy dzsudezmo, amelyet héber betűkkel írnak. Beszélőik a Balkánon, Törökországban, Marokkóban, az USA-ban, Izraelben és másutt élnek szétszórva.
Darius, Xerxes és Hisztaszpesz neve ékírással
Ókori görög istenszobor
Római férfifej
A kelta ág nyelvileg közelebb áll az itáliaihoz, ezért szoktak közös italo-kelta nyelvekről beszélni. A kelták az ókorban nagy területen, egész Európában éltek, mint a gallok a mai Franciaország területén, sőt azon túl (a galataiak, akikhez Pál apostol levele szólt, szintén kelták voltak), de a germánok és a rómaiak visszaszorították őket, ellatinosodtak, illetve germanizálódtak, úgyhogy ma már csak a peremvidékeken maradtak meg fogyó számban. Írországban az írnek az angol mellett hivatalos funkciója van, gazdag irodalommal a 11. századtól és kezdetben saját ábécével, de napjainkban csak a lakosság egytizedének anyanyelve a nyugati tájak parasztsága közt. A skót (gael) az 5. századi ír vándorlás után honosodott meg Skóciában. Viszonylag jól tartja magát a walesi és cornwalli. Érdekes, hogy ez utóbbi a 17. században kihalt, két évszázaddal később újraélesztették, de csak az értelmiség beszéli, anyanyelvi fokon pedig igen kevesen tudnak. A breton a francia Bretagne-ban úgyszintén fogyóban van, mintegy félmillióan beszélik családi nyelvként falusi környezetben, azonkívül néhány tízezer értelmiségi tanulta meg újra nemzeti lelkesedésből.
Ókori balkán nyelvek
A legfontosabbak: dák, fríg, illír, macedón és trák. A dákot római forrásokból ismerjük, a többit görög betűs feliratokból, tulajdonnevekből. Hovatartozásuk nem tisztázott, de lehet, hogy indoeurópai nyelvek. A szláv macedón nép és nyelv neve az ókori macedónok és a Macedónia földrajzi név hatására alakult ki a 19. század elején.
A legfontosabbak: dák, fríg, illír, macedón és trák. A dákot római forrásokból ismerjük, a többit görög betűs feliratokból, tulajdonnevekből. Hovatartozásuk nem tisztázott, de lehet, hogy indoeurópai nyelvek. A szláv macedón nép és nyelv neve az ókori macedónok és a Macedónia földrajzi név hatására alakult ki a 19. század elején.
Örmény írás
Spanyol nő
A germán ág nyelveit hagyományosan három csoportra osztják. 1. a keleti nyelvekre, amelyek kihaltak, de egyik képviselőjük, a gót irodalmi nyelv volt a 4. században Wulfila bibliafordítása révén; 2. az északi csoportba tartoznak a skandináv nyelvek: svéd, dán, norvég, feröeri (ötvenezer beszélő az ilyen nevű szigeteken) és az izlandi, a két utóbbi nyelv a norvégből vált külön népeik eredetének megfelelően; a norvégek az évszázados dán uralom alatt a felsőbbség nyelvét vették át (bokmĺl ’irodalmi nyelv’), de a múlt században Ivar Aasen norvég nyelvjárások ötvözetéből alkotta meg az új irodalmi nyelvet (nynorsk ’új norvég’), ám ez nem tudott győzni, manapság csak a nép alig 20 %-a beszéli és írja; különben a három Skandináv-félszigeti nyelv között elég magas fokú a kölcsönös érthetőség; 3. a nyugati germán nyelvek két alcsoportra oszlanak, az egyikbe tartozik a német (szakkifejezéssel: felnémet, Hochdeutsch), több nyelvjárással, amelyek északról délre haladva egymás közt nem érthetők; csak a közép- és újkori német kancelláriákban, majd Luther Márton bibliafordítása révén alakult ki a mai irodalmi és regionális változatokban élő köznyelv. A svájci német (Schwyzerdütsch) az aleman nyelvjárás egyik változatából fejlődött ki. Azonkívül, hogy ezen a nyelven beszél a svájci német lakosság, népi irodalma és saját helyesírása is van. Az egyik frank nyelvjáráson alapul a luxemburgi lakosság anyanyelve, amelyet az illető hercegségben 1984-ben nemzeti nyelvvé nyilvánítottak, de hivatalos használata a német és a francia mellett alig van.
Ladin fiatalok
Ír szöveg ösi írással
A felnémet volt a németországi és kelet-európai zsidóság anyanyelve a középkorban. Ebből a középfelnémetből keletkezett a keleti, askenázi ortodox zsidóság nyelve, a jiddis jelentős régi, héber betűs irodalommal. Isaac B. Singer, az egyik ismert jiddis író 1978-ban Nobel-díjat kapott.
A másik alcsoportba az angolon és a hollandin (és afrikaanson) kívül a fríz és az alnémet (Niederdeutsch vagy Plattdeutsch) tartozik. A fríz a Fríz-szigeteken, Hollandia és Németország ilyen nevű tartományában mintegy háromszázötvenezer ember anyanyelve, Hollandiában fríz nyelvi akadémia és nyelvtudományi intézet működik. A holland irodalmi nyelvet gyakran németalföldinek hívják (így Belgiumban), amelynek két beszélt változata van: a tulajdonképpeni holland és a flamand (Belgiumban). Németalföldi tájszólásokat beszéltek a 17. század közepén Dél-Afrikába vándorolt búrok (boer ’paraszt’). Ebből a korábban fokföld-hollandinak vagy búrnak nevezett nyelvjárásból fejlődött ki a mai afrikaans, a Dél-Afrikai Köztársaság egyik államnyelve (az angol mellett), számottevő szépirodalommal.
Az alnémet Németország északi részében a Hansa-szövetség igazgatási és a térség irodalmi nyelve volt az újkorban, de a felnémet presztízsének hatására, főként a lutheri bibliafordítás következtében visszaszorult, úgyhogy ma csak a falusi lakosság körében él.
Svéd nőtípus
A balti ág három nyelvet foglal magában: a 17. században a nép elnémetesedése folytán kihalt óporoszt, továbbá a lettet és a litvánt. A két utóbbi államnyelv az ismét függetlenné vált országokban. A balti nyelvek szorosabb rokonságban állnak a szláv nyelvekkel, ezért korábban közös balti-szláv alapnyelvet feltételeztek.
A baszk nyelv
A baszkok a Pireneusok két lejtőjén elterülő térségben élnek, számuk a spanyolországi ilyen nevű körzetben hétszázezer, Franciaországban százezer körüli. Nyelvük veszélyeztetett, habár régi irodalmi hagyományai vannak. A spanyolországi baszkoknak csak 20%-a beszéli anyanyelvi fokon (a spanyol mellett), de az évszázados elnyomás után a nemzeti öntudat ébredésével az arány növekvőben van. Ragozó nyelv, de rokontalan Európában és az egész világon, minden összehasonlítási kísérlet ellenére. Érdekes, hogy értelmiségi körökben az a tévhit járja, miszerint nyelvük a magyar rokona; ezt alátámasztani látszik számukra a nemzeti színek azonossága: piros-fehér-zöld.
A baszkok a Pireneusok két lejtőjén elterülő térségben élnek, számuk a spanyolországi ilyen nevű körzetben hétszázezer, Franciaországban százezer körüli. Nyelvük veszélyeztetett, habár régi irodalmi hagyományai vannak. A spanyolországi baszkoknak csak 20%-a beszéli anyanyelvi fokon (a spanyol mellett), de az évszázados elnyomás után a nemzeti öntudat ébredésével az arány növekvőben van. Ragozó nyelv, de rokontalan Európában és az egész világon, minden összehasonlítási kísérlet ellenére. Érdekes, hogy értelmiségi körökben az a tévhit járja, miszerint nyelvük a magyar rokona; ezt alátámasztani látszik számukra a nemzeti színek azonossága: piros-fehér-zöld.
Orosz nőtípus
Cirill írású román evangéliumszöveg
A szláv ág az itáliai (újlatin) és a germán nyelvekkel együtt Európa harmadik legfontosabb nyelvcsoportját tartalmazza, amely az orosz révén Európán túl a Csendes-óceán partjáig terjed: ritka kivétellel mind régi irodalmi nyelv. Kereken háromszázötvenmillióan beszélnek szláv nyelveket, ebből a felényi oroszt. Három csoportra oszlanak: keleti, nyugati (ritkábban északinak mondják) és déli szláv nyelvekre.
A keletiek közé tartozik az orosz (nagyorosz), az ukrán (kisorosz) és a fehérorosz (belorusz). Ez utóbbi a lengyel-litván unió közigazgatási nyelve volt 1569-től, de az orosz uralom alatt háttérbe szorult, az ország függetlensége óta azonban teljes funkciójú hivatalos nyelv lett. Az ukránnak hasonló sorsban volt része. A kárpát-aljai ukrán nyelvjárást ruténnak vagy saját nevén ruszinnak hívják.
Szlovén nő
A nyugati szláv csoportba szomszédunk, a szlovákok (korábban: tótok), továbbá a csehek, a lengyelek nyelve tartozik, ezenkívül a szorboké (alsó- és felsőszorb irodalmi változattal) Németország Lausitz tartományában. E nép a középkorban nagyobb területen élt, de jórészt elnémetesedett, nyelvüket elnyomták. A háború óta javult ugyan a helyzetük, de legföljebb hetvenezren beszélik a németen kívül, és számuk fogyóban van. A kasub és szlovinc a Gdański-öböltől nyugatra némi külön írásbeliséggel rendelkező lengyel nyelvjárás, de többen külön nyelvnek tekintik őket. A 18. században halt ki az Elba-menti polab nyelv.
A déli ágat a bolgár, macedón, szerb, horvát és a szlovén képviseli. Ez utóbbi kivételével elég nagy a többi közt a kölcsönös érthetőség, a bolgár és a macedón közt majdnem teljes: a bolgár hivatalos felfogás szerint a macedón csak az egyik nyelvjárása a bolgárnak. Tény, hogy a macedón csak a 19. század közepe óta lett önálló irodalmi nyelv részben a politikai megosztottság és a hatalmi rivalizálás következtében. Ám a macedón volt az első szláv irodalmi nyelv, az ún. óbolgár vagy óegyházi szláv vagy ószláv, ti. Cirill és Metód a szaloniki környéki macedón nyelvjárás alapján fordította le az evangéliumot a 9. század közepén az általuk kialakított cirill írásmóddal. Ennek a görög írás sugallta ábécének az első változata az ún. glagolita ábécé volt. A cirill írás a horvátok, szlovének és a nyugati szlávok kivételével elterjedt a többi szláv népek közt, sőt a románok is így írtak a 19. század közepéig, a szovjet uralom alatt pedig a legtöbb ottani nép írását is eszerint alakították ki, főként 1938 után. A cirill írás egyébként az ortodox vallás hordozója is a szlávok közt, és az óegyházi szláv későbbi változata, az egyházi szláv ma is liturgikus nyelv.
A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a sok mesterséges nyelv közül az ún. a posteriori nyelveket az indoeurópai nyelvek alkatára mintázták, és szavait azok szókincséből merítették. Közülük az eszperantó a gyakorlatban is bevált. Ezt a nyelvet L. L. Zamenhof alkotta meg 1887-ben, és azóta a világ minden táján tizenöt-húszmillióan beszélik, néhány százan anyanyelvként is. Az eszperantónak nagy fordítási és saját irodalma van. A mozgalom célja, hogy az eszperantó legyen a nemzetközi érintkezés nyelve, mert egy nagyhatalomhoz sem kötődik, és politikai érdekek sem állanak mögötte. Megjegyezzük, hogy ez a mozgalom hazánkban régóta támogatásra talált, több továbbfejlesztője akadt, és a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen választható tantárgy.
