A SZÖVEG (Tolcsvai Nagy Gábor)
A SZÖVEG
(Tolcsvai Nagy Gábor)
(Tolcsvai Nagy Gábor)
Az emberi közlés legtermészetesebb megnyilatkozási formája a beszéd. Amikor közölni, leírni, elbeszélni kívánunk valamit, vagy valakit valamilyen cselekvésre kívánunk rávenni, embertársunkhoz fordulunk, és hozzá beszélünk. A közölnivaló, az elérendő cél és a beszédhelyzet szerint az emberi közlés viszonylag zárt, főképp nyelvi jellegű egységekben, azaz beszédekben és szövegekben történik.
A megnyilatkozás (a nyelvi közlés) szóbeli formája a beszéd (vagy más néven társalgás), írásbeli formája a szöveg. A lejegyzett beszéd tehát szöveg. Az emberiség s így a magyar nép történetében is viszonylag későn alakult ki az írásbeliség, ezért a szóbeli megnyilatkozás formája az eredetibb. Az elektronikus távközlési módok (a rádió és a televízió) elterjedésével, valamint a demokrácia visszaállításával a beszéd újból jelentőssé vált, míg az írott szövegek helyzetét támogatja a számítógép és világméretű rendszereinek kiépülése.
A beszéd vagy a szöveg mindig valamilyen nyelvi interakció során jön létre. Az interakció két vagy több beszélő (író) és hallgató (olvasó) között történik; az interakció szó a beszélő és a hallgató közötti köztes és közös cselekvést jelöli. A beszélő(k) és a hallgató(k) között összetett viszony tapasztalható: egyrészt a beszélő céljainak megfelelően közölni kíván valamit a hallgatóval, s arra törekszik, hogy megértessen valamit a hallgatóval, másrészt a hallgató pedig arra törekszik, hogy megértse azt, amit a beszélő mond. Beszélőnek és hallgatónak ezt az egymásra irányulását nevezzük együttműködési alapelvnek.
Balázs János (1914–1989), a szövegtan egyik első magyar kutatója
A szöveg külső körülményei
A szöveg szerkezete
A szövegösszetartó erő
A szövegtípusok
Szövegalkotás, szövegmegértés
