A MONDAT (Lengyel Klára)
A MONDAT
(Lengyel Klára)
(Lengyel Klára)
Számtalan mondatdefiníciót ismerünk, de nincsen egyetlen olyan sem, melyet mindenki egyöntetűen elfogadna. Pedig a mondat könnyen felismerhető, elsősorban a nyelv írott változatában, hiszen határait a helyesírás eszközeivel megjelöljük. Nyilvánvaló, hogy az a szósor, mely nagybetűvel kezdődik, és ponttal, felkiáltójellel, kérdőjellel vagy esetleg három ponttal záródik, csak mondat lehet. Az élőbeszédben a hanglejtés mutatja meg a mondat határait, hiszen a mondatra az intonációs lezártság jellemző. (Ezt követi egyébként az írott nyelv helyesírási szabályozottsága.)
Ha megfigyeljük a leírott és kimondott mondatokat, arra a következtetésre jutunk, hogy a mondatok minden szempontból: a jelentés, szerkezet, a szavak száma stb. szempontjából is lényegesen különbözhetnek egymástól, igen sokfélék lehetnek. A mondatdefiníciókban például előfordul, hogy a mondat a gondolatközlés legfontosabb eszköze. Ez így is van, de nem minden mondat fejt ki gondolatot. Vannak érzelmeket, indulatokat kifejező, állathangot vagy egyéb hangot utánzó, csupán figyelemfelkeltő, kapcsolatteremtő, kapcsolatfenntartó stb. mondatok is, melyek gondolatot nem tartalmaznak: Ah!, Hess!, Fiacskám!, Szia!, Nos? A mondatokat jelentésük szerint meghatározni szinte lehetetlen.
Hasonlóan nehéz a helyzet akkor, ha a mondatokat alakjuk, szerkezetük alapján kívánjuk definiálni. Hiszen vannak egyetlen szóból és több szóból, egyetlen szerkezetből és több szerkezetből, illetőleg sok-sok tagmondatból álló mondatok is.
A mondatokat jelentésük és szerkezetük szerint csak rendszerezni tudjuk és szoktuk, definiálni nem.
De van a mondatoknak egy olyan tulajdonságuk, mely mindegyikben közös, mindegyikre jellemző: ez pedig a funkciójuk. Hogy valamit, valamilyen jelentést közöljenek, így részei legyenek a kommunikációnak; illetőleg a kommunikáció egy sajátos, csupán emberek által ismert változatának: a beszédnek. A mondat szerepét tehát a beszédben tölti be, a beszéd, a kommunikáció egysége, alapegysége. Deme László szavaival: a mondat a kommunikáció, a beszéd láncolatának egyetlen láncszeme.
Amint láttuk, a mondat alakja, szerkezete, jelentése és funkciója szerint kettős arculatú. Nyelvtani szabályok által jön létre, s a beszédben funkcionál, így egységét képezik a nyelvnek és a beszédnek is.
A mondat legújabb definíciója e kétarcúság felismerését bizonyítja: a mondat jellemzően nyelvtani szabályok szerint megszerkesztett (de minimálisan egy szóból álló), intonációsan zárt nyelvi egység; a kommunikáció eszköze: a beszéd legkisebb egysége.
Brassai Sámuel (1797 vagy 1800–1897) fiatal és időskori képe. Elsőként ő írt a modern mondatszerkezetekről
