JÓZSEF ATTILA (N. Horváth Béla)
JÓZSEF ATTILA
(N. Horváth Béla)
(N. Horváth Béla)
A két háború közti magyar költészet világirodalmi rangú képviselője. Nemzedékek idézték-idézik lázadó hangvételű, egy értelmesebb rend nevében szóló verseit, s a semmi-élményével szembenéző, a pusztulásba szomorúan beletörődő sorait.
József Attila harminckét évet élt, megpróbáltatások, küzdelmek, nélkülözések, mellőzések közepette. Próbálta az avantgárd művészi forradalmát, s részt vállalt a társadalmi létet jobbítani akaró mozgalmakban is. Élete végén súlyos betegségtől gyötörten, az elmebetegség rémével küzdve írta nagy gondolati verseit.
Gyermek és ifjúkor
Az első kötet
Tanulóévek: Bécs, Párizs
A Vágó Márta-szerelem
A költői pálya kiteljesedése
A munkásmozgalomban
Kései költészete
„Bolondot játszottak velem / s már halálom is hasztalan.”
Az életmű fogadtatása
