Régi magyar bölcselők
Régi magyar bölcselők
Sokan és sokszor mondták és írták, hogy a filozófia idegen a magyar lélektől. Európai mértékkel mérve bölcseletünk régmúltja valóban nem mondható gazdagnak: Szent Gellért, Paulus Hungarus, Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát, Pázmány Péter, Apáczai Csere János. A felvilágosodás és a reformkor bölcselői azonban bizonyítják, hogy a bölcsesség szeretete a régmúlt századaiban nem idegen a magyar kultúrától, még akkor sem, ha valóban nagyobb szerep jutott a hazai kulturális életben a szépirodalom művelőinek, mint a filozófusoknak.
Az Egyetemi templom főhomlokzata, Budapest. Az egyetem és az egyetemen működő jezsuiták a barokk filozófiai kultúrájának voltak hazai szószólói
A debreceni Református Kollégium
A filozófia magyarországi történetének első emlékei idegen kezektől származnak. Szent Gellért püspök Deliberatio... című írása nyitja a sort, amely a misztikus írásmagyarázat eszközeivel értelmezi Dániel könyvének egy epizódját, a tüzes kemencébe vetett ifjak énekét. A lángok közé vetett ifjak hősies kitartása az egyház hitvallóira utal, életben maradásuk pedig a hitben töretlen egyház diadalát ígéri az istentelen pogányokkal és az Úrtól elpártolt fejedelmekkel szemben. Távoli vidék szülötte volt az első zirci apát, Johannes Lemovicensis is, aki zsoltármagyarázatokat, bölcseleti és teológiai traktátusokat alkotott a Bakony erdei között. A hazai bölcselők hiányát e korai századokban a leginkább alighanem a huzamosabb ideig fennálló egyetem hiánya magyarázza; ugyanakkor Paulus Hungarusszal kezdődik azon magyarok sora, akik Európa egyetemein művelték a bölcsesség szeretetét. Mátyás udvarában Francesco Bandini a firenzei reneszánsz platonizmus bölcseleti elveit képviselte, s ez a szellem olyanokat is megérintett, mint Janus Pannonius.
Az első magyar bölcselők
Ellenreformáció és filozófia
Apáczai Csere János
FILOZÓFIAI FOGALMAK É5 IRÁNYZATOK
