Horváth és Schütz
Horváth és Schütz
A 20. század első felében az eddig említetteken kívül még jó néhányan szóhoz jutottak: Bangha Béla a politizáló, közéleti kereszténység, Jehlicska Ferenc a társadalombölcselet, Jánosy Ferenc a metafizika és az etika, Platz Bonifác a természetbölcselet területén szerzett nevet magának. Mindannyiuk munkásságánál jelentősebb azonban a neotomizmus két nemzetközi rangú hazai képviselőjének, a tanítványok sorát nevelő piarista Schütz Antalnak és a dominikánus Horváth Sándornak a működése. Schütz pályáját természetbölcseleti írásokkal kezdte, és behatóan foglalkozott kora kísérleti pszichológiájával is. Későbbi, igazi munkaterülete a dogmatika; ez irányú szintézise a filozófiai alapok és a bibliai szemlélet szintézise révén időtállónak bizonyult. Kifejezetten filozófiai jellegű munkásságának egyik fő problémája Isten és a történelem viszonyának tisztázása, amelyben "az időnek az örökkévalósággal való találkozását és összefüggéseit az évszázadok folyamán" akarja megérteni. Elméleti megoldása a végesnek, a történelminek a végtelenre, az istenire való ösztönös ráutaltságát feltételezi; egy olyan modell, amelyben a történelem létének feltétele és alapja az üdvtörténet. Schütz másik, sokat forgatott bölcseleti írása valójában tankönyv; a skolasztikus rendszer összefoglaló bemutatása, de korántsem csupán a hasonló tárgyú művek reprodukciója; a modern pszichológia és a kortárs filozófia eredményeit is beépíti keresztény rendszerébe.
Az élete jelentős részét külföldi egyetemek (Róma, Freiburg) professzoraként töltő Horváth Sándor a neotomizmus eredeti gondolkodású képviselője volt. Szent Tamás alapján tagadta, hogy a tulajdon csak mint magántulajdon felel meg a természetjog elveinek. Több írásában avatott kézzel rajzolta meg Aquinói Tamás pályaképét. Írásai zömének témája azonban a klasszikus metafizika kategóriáinak értelmezése; a relációk metafizikájáról, ismereteink eredetéről, az istenkérdés skolasztikus szellemű értelmezéséről közölt jelentősebb írásokat. Egyik utolsó írása a filozófiailag igényes hitvédelem új útjait jelzi: véleménye szerint ennek nem a modern gondolkodás véleményének lépésről lépésre való elutasítása, hanem egy olyan pozitív filozófiai kifejtés a feladata, amely a keresztény hit filozófiai ésszerűségét és igazságát hivatott megalapozni.
A hazai katolikus bölcselet fejlődésének a 40-es évek második felében vége szakadt. Korábbi képviselői közül többen ekkor már nem éltek, másokat félreállítottak, a soraiban megtizedelt új nemzedék pedig a marxizmus hegemóniája jegyében kiszorult a filozófiai közéletből, és csupán az egyházi főiskolák falai között dolgozhatott tovább – hosszú időre megfosztva külföldi kapcsolataitól, publikációs lehetőségeitől.
A századelő modern szellemű katolikus gondolkodásának vezéralakja: Prohászka Ottokár
Emlékkönyv Horváth Sándor, a legjelentősebb magyar neotomista gondolkodó tiszteletére
Schütz Antal, a két háború közötti hazai katolikus tudományosság vezető egyénisége
H. P.
