Egyházi reformok és egyházpolitikai harcok
Egyházi reformok és egyházpolitikai harcok
Az 1850-es években az egyház belső életének jelentős eseménye volt a szerzetesrendek belső reformja, 1853-ban pedig, hosszú távollét után ismét visszatérhettek a jezsuiták. Ezzel párhuzamosan végbement a szemináriumok megújítása is, végleg eltüntetve a jozefinizmus nyomait a papképzésből. A sajtó és a könyvkiadás növekvő jelentőségét felismerve született meg a Szent István Társulat; olyan modern szellemű lapok indultak, mint a Religio vagy a Magyar Sion. Ami a közjogi ügyeket illeti, az 1867-es kiegyezés után hamarosan ismét a katolikus autonómia került az érdeklődés előterébe. Az elképzelés szerint a katolikus egyház olyan autonóm szervezetként működne a jövőben, amely belső életét, anyagi és iskolaügyeit önállóan intézi. A nézetek főképpen abban tértek el a főpapság és a politikusok között, hogy a papság mellett világiak milyen mértékben nyerjenek beleszólást az autonómmá váló katolikus egyház ügyeinek intézésébe. Változatos csatározások után éppen ezen az egyet nem értésen bukott meg az ügy, a katolikus autonómia jogi kodifikálására nem került sor.
A 70-es években ismét megélénkültek a katolikus egyház ellen liberális oldalról indított támadások. Okot erre a németországi kultúrharc példája, valamint a vegyes házasságokból született gyermekek felekezeti hovatartozása körüli viták adtak. Még nagyobb parlamenti és országos viharokat kavart, amikor a liberális politikai elveknek megfelelően az 1880-as évek végén a polgári anyakönyvezés bevezetésének, valamint a polgári házasságkötésnek az ügye került napirendre. Végül a heves indulatokat kavaró és éles sajtópolémiát is kiváltó két törvényjavaslat 1894-ben országgyűlési jóváhagyást kapott, csakúgy, mint a vallás szabad gyakorlatáról, a gyermekek vallásváltoztatásáról és a zsidó vallásúak egyenjogúsításáról szóló törvények.
Ily módon a katolikus egyház ellenkezése dacára elfogadott törvények sora született meg; az elszenvedett vereség hatására indult meg a politizáló, közéleti katolikusság megszervezésének szándékával az első hazai katolikus politikai párt, a Néppárt. A párt elnöke a katolikus arisztokraták soraiból került ki, igazi vezéregyénisége azonban hamarosan az elkövetkező évtizedek katolicizmusának elismert vezéralakja, Prohászka Ottokár lett. Fokozatosan kialakultak – XIII. Leó pápa ez irányú útmutatására is figyelve – a magyar keresztényszocialista mozgalom körvonalai is; miközben liberális és baloldali irányból egyre több támadás érte az egyházi földbirtok intézményét, létrejött az első katolikus szakszervezeti mozgalom; gyarapodott a katolikus egyesületek száma, és – a megelőző évtizedek visszaesése után – fokozatosan megélénkült a hitélet, a katolikusok egyházszervező aktivitása pedig ugyancsak növekedett. A századfordulón végül megindult az a modernizáció is, amely már a 20. század egyháztörténetébe vezet át.
Fót plébániatemplomának főoltára a 19. századból
Római katolikus egyházmegyék Magyarországon az 1770-es évek után
H. P.
