A katolikus egyház talpra állása
A katolikus egyház talpra állása
A szatmári békét követően fokozatosan indult meg az egyházmegyék újjászervezése, az elpusztult templomok pótlása. Sorra tértek vissza a püspökök egyházmegyéikbe; püspöki paloták épültek, létrejöttek az egyházmegyei szemináriumok, és fokozatosan megszűnt a paphiány. Komoly segítséget jelentett ebben a folyamatban a szerzetesrendek újraéledése és az, hogy sikerült az egyházi birtokok visszaszerzése révén az újrakezdéshez szükséges anyagiakat is biztosítani.
Mária Terézia uralkodása idején – a görög katolikusok uniója következtében – számukra egyházszervezet felállítása vált időszerűvé, de a királynő a római katolikus egyház közigazgatási-szervezeti rendszerét is át kívánta alakítani. Így került felállításra a munkácsi, a körösi és a nagyváradi görög katolikus egyházmegye. Az esztergomi érsekségből kiválva Szepes, Rozsnyó és Besztercebánya vált püspökséggé, a Dunántúlon pedig Szombathely és Székesfehérvár lett püspöki székhely. Az átalakítás során disszonáns mozzanatnak bizonyult, hogy a királynő a pápa megkérdezése nélkül eszközölte a változtatásokat; a régi királyok főkegyúri jogaira hivatkozott, de egyben nyilvánvalóvá tette, hogy az abszolút monarchia az egyházi ügyeket belügyének tekinti, döntéseihez pedig csupán a pápa utólagos beleegyezését igényli.
Az állam beleszólási jogát növelte az egyetemi reform bevezetése, valamint az oktatásügy központi szabályozása, amely a számban szépen gyarapodó egyházi intézményekre is kiterjesztette az állami felügyeletet. Az állami beavatkozás körébe tartozott az is, hogy a püspöki székeket időről időre üresen hagyták, a püspököket pedig a királynő és tanácsosai szemelték ki, Az egyházi pénzalapok is állami ellenőrzés alá kerültek, és számadási kötelezettség terhelte az egyházmegyei pénztárakat is.
Ugyancsak állami beavatkozásra vall a búcsúk számának előírása, a szerzetesházak számára megállapított létszámkeret és még néhány más rendelkezés. Az intézkedések sorában kimondottan hasznosakat is találunk: ilyen volt az az előírás, amely az egyházi bevételek egy részét az alacsony jövedelmű, szegénységben élő papok ellátására rendelte.
Az esztergomi Bazilika külső képe
