A búcsújáró hely
A búcsújáró hely
Egy-egy búcsújáró hely szíve maga a kegykép vagy kegyszobor – búcsúink jellegéből fakadóan Mária-kép vagy -szobor. Ábrázolásának jellegzetes típusa a Napbaöltözött Asszony, hazai értelmezésben a Patrona Hungariae, általában a gyermek Jézussal a karján. E kegyképek mindegyikének megvan a maga hagyománya és legendája. Számos közülük híres külországi kegykép másolata, mások itthoni eredetűek. Nem ritka, hogy a kép vagy szobor csodás körülmények között került a kegyhelyre vagy csodásan menekült meg háborúból, természeti katasztrófából. Ismeretesek csodásan vért verítékező, illetve gyógyító hatású képek is. A képek egy része az idők során védelmül és díszítésképpen nemesfém védőborítást, díszes keretet kapott, amely csak az ábrázolt alakok fejét engedi látni, a testre öltözékként simul. A kegyszobrok között különösen érdekes típus az öltöztetős Máriák köre: a kegytemplomban fogadalmi ajándékként készült díszes ruhákat őriznek, és ünnepi alkalmakkor ezekből választott darabokba öltöztetik fel a szobrot.
A kegykép otthona, a búcsú színhelye a kegytemplom: ennek szentélyében, esetleg külön oltárán található a kegykép vagy -szobor, fogadalmi ajándékoktól, hálafeliratoktól körülvéve. Ezen templomok belső ékességei közül nem hiányoznak a népi vallásosság legnépszerűbb patrónus szemjeinek képei, szobrai sem. Kegytemplomaink szomszédságában gyakran áll csodatévő hatású szentkút, számos helyen pedig szabadtéri oltár. A kegytemplomok gondozását hagyományosan szerzetespapok, zömében ferencesek végezték, akik az általában barokk vagy a barokk korszakban átalakított kegytemplomot kolostorral egészítették ki. Mivel a búcsúk fontos része a színpompás szabadtéri körmenet és a búcsúsok vonulása, a kegyhelyek környékén gyakran állnak keresztek, kápolnák, kálváriák is.
Az egyes kegyhelyeknek – évente egyszer vagy többször – vannak kijelölt búcsús napjai, amikor a bűnbocsánatra távoli vidékekről is érkeznek zarándokok, falvanként, ünneplőben, templomi zászlók alatt, papjaik és búcsúvezetőik irányításával, hogy részt vegyenek az ünnepi virrasztásokon, litániákon, misén és körmeneten. A leggyakoribb búcsús ünnepek Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó, Sarlós Boldogasszony napja, Kisasszony napja, Magyarok Nagyasszonya, a Szeplőtelen fogantatás ünnepe és Nagyboldogasszony. E Mária-ünnepek mellett fontos búcsús alkalom még áldozócsütörtök, pünkösd, Szentháromság vasárnapja. Az olyan búcsújáró helyek ünnepein, mint Máriapócs, ilyenkor sok tízezer ember gyűlik össze; az ájtatosság árusok megjelenésével egészül ki. Az ünnep így egyszerre a kegyesség, a szent turizmus, de a sokadalmi vigasság alkalma is amelynek csak a zarándokokat ellátni képes létesítmények meglehetősen gyakori hiánya szab gátat. Régi hagyománya van annak is, hogy mely vidékek népe mely zarándokhelyet, zarándokhelyeket szokta felkeresni: a zarándoklat évszázadunkban a határainkon kívül rekedt magyarság idelátogatásának alkalma is. Az elmúlt évtizedek eseményei és a vallási élet közelmúltig való korlátozása sem tudta elsorvasztani ezt a hagyományt; az idő múlásával inkább annyi történt, hogy a búcsújárók ma már autón, autóbuszon és nem éneklő gyalogmenetben érkeznek. Sőt az utóbbi években a búcsújáró kedv némi élénkülése is tapasztalható, bár a színpompás néphagyományok sok helyen modern búcsús szemléletnek adták át a helyüket.
Az 1510 körül készült kegyszobor, Andocs
A főoltár a kegyképpel, Mánárianosztra
