A szimultán verselés
A szimultán verselés
A magyar beszédben kettős ritmus érvényesül: a hangzó szöveget nemcsak a szólamnyomatékok kiemelkedése, hanem a hosszú és rövid szótagok váltakozása is ritmusosan tagolja. Ezen alapul a mértékkapcsolás elve: ugyanabban a versszövegben egyszerre "szimultán") két ritmuselv sajátosságai is érvényesülhetnek. A magyar szimultán versmértékek alapvonása a hangsúly szerinti ütemezés, valamint az időmértékes verslábazás egyidejűsége.
A mértékkapcsolás szórványos jeleit, esetenkénti felbukkanásait már középkori himnuszfordításainktól kezdve nyomon követhetjük a magyar költészetben. A szimultán verselés önálló rendszerré fejlett változatát azonban csak Ady Endre életművében ismerhetjük fel.
Egy-egy szimultán versformában ütemhangsúlyos vagy időmértékes vezérritmus érvényesülhet. A teljes szimultán versben mind az ütemezés, mind a verslábazás rendszere sértetlenül, kiegyenlítetten megvalósul. (Ez történik például Weöres Sándor zenei hangszerelésű, következetesen ütemmérő ritmikai "etűdjeiben".)
A szimultán verselés elvi újdonsága főként a két összetevő csatlakozási pontjain, a sormetszetek és a nyomatékok vonatkozásában érvényesül. A legjellemzőbb változatokat Ady Endre A magyar Ugaron c. verséből vett sorpéldákon érzékeltethetjük. A hangzó szöveg hosszú szótagjait körrel /0/, rövid szótagjait félkörrel /u/ jelölhetjük, az ütemhangsúlyos szótagjelek "pálcikáira" illesztve:
| Elvadult / tájon // gázolok |
A kétféle metrikai szerkezet az ötödik szótag után, a sormetszetnél kapcsolódik egybe (szimultán metszetkapcsolás).
A metszet utáni szótag (gá)- hosszú és hangsúlyos egyszerre. A kiemelkedések egyazon szótagon, a metszetkövető lüktetőn találkoznak, egymás hatását felerősítve (nyomatékkapcsolás).
| Hát nincsen itt / virág? |
A kétféle sorszerkezet itt a negyedik szótag után kapcsolódik, egy hangsúlyos négyes ütem és egy jambusi dipódia (lábütem) egybeesését jelezve (szimultán ütemkapcsolás).
A metszet utáni szótag hangsúlyos ugyan, de rövid (vi-)-. A jambusi lüktető hosszú szótagja (-rág) nem esik egybe a természetes ütempár belső nyomatékával. A kiemelkedések eltolódása ritmikai feszültséget teremt (nyomatékmegosztás).
A felsorolt metrikai jelenségek az eltérő szerkezetű és lejtésirányú szimultán verssorok sokféle változatát hozzák létre.
