Virágos rétek, fátlan gyepek növényzete
Magyarország nagyobb részén olyan éghajlat uralkodik, amely az erdők kialakulásának kedvez. Így, eltekintve az alföldi erdőssztyepp klimatikusan fátlan foltjaitól, minden rétet és gyepet hazánkban a szikes pusztarétektől a sziklagyepekig, a homokpusztarétektől a mocsár és láprétekig, elsősorban az alapkőzet, illetve a rajta kialakult talaj és a környező mikroklíma jellege alakított ki, igen nagy változatosságban.
Alhavasi rét a törpefenyő övben, boglárkákkal, havasi keserűfűvel
Az ősi löszpusztagyepek maradványfoltjainak kivételével (amiről már korábban szóltunk) hazánkban minden gyep, rét, mező másodlagosnak tekinthető, mert ha csupán az éghajlat határozná meg a növénytakarót, akkor ezek helyén is erdők volnának.
Csakhogy a meredek, sziklás lejtőkön a talajt a csapadék lemossa, a szél elfújja, s a megmaradt néhány centiméteres talajtakaró vagy a sziklazugokban felhalmozódott humusz fás növényzet kialakulására nem elegendő, ezért alakultak ki a sziklagyepek, lejtőssztyepprétek.
Hasonlóan nem tudnak erdők megélni hazánk nagy homokterületein (Duna-Tisza köze, Kisalföld, Nyírség, Belső-Somogy, Tengelic), ahol még mozgó futóhomok, folyton képződő homokbuckák vannak, ahol a talajvíz néhol annyira lesüllyed, hogy a fák gyökerei már nem érik el. Ezért borítják erdő helyett ezeket a területeket homoki gyepek.
Ahol nagyok a szélsőségek a vízellátásban, azaz időszakosan (tavasszal, ősszel) a talaj túlzottan átitatódik nedvességgel, a nyári forróságban pedig teljesen kiszárad, mint az Alföld egyes területein, ott a talaj elszikesedik. A talajban felhalmozódó só- és szódatartalom olyan töménységű lehet, amit csak a sós-sivatagi, illetve félsivatagi körülményekhez alkalmazkodott kicsiny, rendszerint pozsgás növények képesek elviselni, fák nem.
A mocsaras, tőzeges talajokon a láp – és ligeterdők hódítása előtt vagy azok kipusztulása, kivágása után mocsárrétek, láprétek, sásos növényzet alakult ki. Amíg ezeket kaszálják, addig sem bokorfüzesek, sem erdők nem alakulnak ki rajtuk.
A talajviszonyok tehát sokszor meghatározhatják, hogy erdők, vagy fátlan növényzet az életképes, s mivel Magyarországon rendkívül változatos talajviszonyok vannak, a fátlan növényzet sokkal gazdagabb változatban alakult ki, mint az erdők. Ezekben a gyepekben, réteken számos ritka növény talált menedéket, védelmet, ezért ezek hazánk legszebb, legérdekesebb tájai közé tartoznak.
A medvefül (vagy cifra) kankalin az egyik legszebb, védett jégkorszaki tanunövényünk