A zöld, a fürge és a hegyi gyík
A zöld, a fürge és a hegyi gyík
Hazánk területén hét gyíkfaj fordul elő. A legszebb és legnagyobb a zöld gyík (Lacerta viridis), a kifejlett hím teljes hossza elérheti a 35-40 centimétert. Színezete gyönyörű smaragdzöld, torka égszínkék, hasoldala sárgás. Farka hosszú, fokozatosan elvékonyodó. A nőstény háta barnászöld, feketés mintázattal, farka barna. A zöld gyík március második felében vagy április elején bújik elő téli pihenője után, és ettől kezdve a napsütötte erdőszéleken, nagyobb tisztásokon, vágásokban, az alföldi borókásokban, szőlőhegyek elgazosodott sziklás lejtőin, bokros domboldalakon bárhol megfigyelhetjük. A hímek mindegyike bizonyos nagyságú területet birtokol, ahonnét nyomban elűzik a felbukkanó riválisokat. A revír területén mindig van egy sűrű bozót, kőrakás vagy más olyan hely, ahová az állat veszély esetén menekülhet. A zöld gyík ügyesen mászik, a kora reggeli órákban néha a bokrok vagy a fák alacsonyabb ágain elnyúlva sütkérezik. Májusban párzik, a nőstény 6-15 fehér tojását a puha földbe temeti. A nyár második felében előbúvó kis gyíkok 3-4 cm hosszúak, és azonnal önálló életet élnek. A felnőtt példányok főként nagyobb rovarokkal, sáskákkal, tücskökkel, bogarakkal és lepkékkel táplálkoznak.
A fürge gyík (Lacerta agilis) magyar nevével ellentétben meglehetősen lassú mozgású állat. Kisebb, mint a zöld gyík, a hím fejének egy részét és oldalait élénk zöld szín díszíti. A nőstény barna, fekete mintázattal a hátán é: oldalain. Ritkán előfordul egy vörös hátú változat is: az állat háta közepe a tarkótól a farok tövi részéig élénk téglavörös színű.
Fürge gyíkokkal füves árokpartokon, legelőkön, vasúti töltések oldalában találkozhatunk. A menekülő állat többnyire földi lyukban tűnik el A téli pihenő márciusig tart. A nőstény 5-15 tojását kis lyukba rejti, melyet előzőleg a hátulsó lábaival kapart ki A tojások kerekded formájúak, héjuk a pergamenre emlékeztet, és belőlük augusztusban kelnek ki a fiatal gyíkok. Nyomban elszélednek a környéken, és október végén kezdődő téli pihenőjükig apró rovarokra, pókokra férgekre, csigákra vadásznak.
A gyíkok között gyakran látunk többieknél tompább farkú példányokat. Ezeknek az állatoknak a farka minden esetben regenerálódott. A hegyi rész könnyen letörik vagy inkább leválik akkor, amikor az állat üldözője elől menekül. A rángatózó farokvég néhány másodpercre megállítja az ellenséget, ez pedig már többnyire elél a gyíknak a meneküléshez.
Az elevenszülő vagy hegyi gyík (Lacerta vivipara) tulajdonképpen hegyvidéki állat, például a szlovák hegyekben túrázók gyakran találkozhatnak velük a magasan fekvő, kopárfüvű lejtőkön. Magyarországon csupán néhány helyről, például Ócsa és Bátorliget környékéről, vagy a Hanságból ismerjük. A faj érdekessége hogy a fiatalok a nőstény testében fejlődnek ki, és a tojásokból már odabent vagy azok lerakása után rövidesen kibújnak.
