A mocsári teknős
A mocsári teknős
A teknősök szerte a Földön elterjedt népes csoportjából csupán a mocsári teknős (Emys orbicularis) él Magyarországon. Hátpáncélja általában 20-25 cm hosszú, rajta zöldesfekete alapon sárga pettyeket és vonalkákat találunk. Sárgán pettyes az állat feje is, míg haspáncélja sárgás, nagyobb, szabálytalan alakú foltokkal. A mocsári teknős kedveli a vízinövényekkel benőtt tavakat, széles árkokat, kanálisokat, nagyobb mocsarakat, de több halastórendszer területén is gyakorinak számít. Téli álmából március végén, áprilisban ébred, és néhány hét múlva, de legkésőbb májusban párzik. A nőstény júniusban a vízközeli laza talajban kis gödröt kapar, és abba rakja le 3-15 hosszúkás fehér tojását. Ezután betemeti őket, a földet haspáncéljával eligazgatja, majd sorsukra bízza a tojásokat, és visszatér a vízbe. Az embriók a nap melegének hatására fejlődnek, a kis teknősök augusztusban vagy szeptemberben bújnak elő. Páncéljuk alig hosszabb két centiméternél, de egyébként pontosan úgy néznek ki, mint szüleik. Ösztönösen nyomban a víz felé sietnek, ahol önállóan vadásznak férgekre, rovarokra, majd az időjárástól függően október végén vagy november elején téli pihenőre vonulnak. Beássák magukat az iszapba, és dermedten pihennek egészen a következő év tavaszáig.
A mocsári teknős ragadozó természetű, zsákmányát a vízben szerzi meg. Elfogja a békát, a békalárvát, a gőtéket, az apró halakat és vízirovarokat, de nem veti meg a fenéken mászó csigákat sem. Éjjel jár zsákmány után, napközben legfeljebb sütkérezés közben lehet megfigyelni. A partoldalra vagy a vízből kiálló tuskóra néha féltucatnyi teknős kapaszkodik fel, hogy élvezzék a forró sugarakat. Közben éberen figyelnek mindenfelé, és a közeledő ember elől idejekorán menekülnek, a vízbe csusszannak.
A nyári hónapokban néha egy-egy sárgás páncélú szárazföldi teknőssel is találkozhatunk, különösen a városok és más települések környékén. Ezek az állatok (többnyire görög vagy mór teknősök) nem a hazai faunából valók, turisták hozzák őket a Balkánról vagy Olaszországból, aztán, amikor egy idő után rájuk unnak, egyszerűen szabadon engedik a szerencsétleneket. A teknősök nyáron jól megélnek, zöld növényeket és lehullott gyümölcsöt fogyasztanak, de hiába rejtőznek el ősszel, a többnyire kemény középeurópai telet nem bírják ki, elpusztulnak.
Egyetlen hazai teknősfajunk, a mocsári teknős, tojásokkal szaporodik
