A fali, a homoki, a pannon és a lábatlan gyík
A fali, a homoki, a pannon és a lábatlan gyík
Egyes gyíkfajok szinte keresni látszanak az emberi környezetet. A fali gyík (Lacerta muralis) hajdan a sziklás hegyoldalakon, dombokon élt, ma jellemző állata a kőbányáknak, de megtelepszik az öreg kőkerítéseken, romos épületeken, nagyobb kőkertben is. Ügyesen kúszik a sziklákon, mozgása gyors, ha üldözik, egy pillanat alatt mély repedésbe vagy más rejtekhelyre surran. Talán még nálánál is gyorsabb a hozzá alakra nagyon hasonló, karcsú homoki gyík (Lacerta taurica). Nevének megfelelően a homokos talajú, gyér füvű legelőket, töltéseket kedveli. Jellemzője a hátán végighúzódó vékony zöld színű csík, a hím orrától az elülső lábáig hasonló sáv nyúlik. Csak meleg, napsütéses időben tevékenykedik, esős, hűvös napokon rejtekén marad.
A vakondokgyíkok egyetlen hazai képviselője, a pannongyík (Ablepharus kitaibelii) nagyon apró, a kifejlett állatok hossza mindössze 10-11 cm.
Alsó és felső szemhéjai a kígyókéhoz hasonlóan összenőttek, pillantása merev, pislogni nem tud. Vékony, hengeres teste rézszínű, lábai gyengék, rövidek, menekülés közben többnyire nem is használja őket, hanem kígyózó mozgással siklik előre a fű között. Magyarországon csak helyenként, a rövidfüvű, sziklás, délnek néző napsütötte domboldalakon fordul elő. Márciusban bújik elő, és többnyire csak ekkor lehet megfigyelni. Később a felnövekvő fű már teljesen eltakarja, legfeljebb kövek alatt találhatunk egy-egy példányt.
A törékeny vagy lábatlan gyíkot (Anguis fragilis) sokan kígyónak nézik, a 35-40 centiméteres állatnak ugyanis valóban nincsenek lábai, a talajon lassan, kígyózó mozgással halad. Teste bronzszínű barna, a hím oldalait égszínkék pettyek díszítik. A farok vége a legtöbb példánynál regenerálódott. Nyirkosabb talajú erdőkben, bokrosokban, nagyobb parkokban él, éjszaka jár táplálék után, nappal ritkán, legfeljebb nagyobb esőket követően látjuk. Ha valaki kézbeveszi, nem harap, csak testét keményre feszítve próbál menekülni. A nőstény a nyár végén vagy szeptember elején 8-20 ivadékot hoz a világra, az elevenszülő gyíknál már említett módon. A fiatalok azonnal önállóak, gilisztákkal, csupasz csigákkal, hernyókkal táplálkoznak. Októberben mélyen a föld alá húzódnak, gyakran több, néha akár tucatnyi állat telel együtt.
A homoki gyík nevének megfelelően a homokos talajú, rövidfüvű legelők lakója. Gyors mozgású, csinos állat
A lábatlan gyíknak valóban nincsenek lábai, ezért sokan kígyónak nézik
