A csíkfélék, a pisztráng, a fürge cselle és a lápi póc
A csíkfélék, a pisztráng, a fürge cselle és a lápi póc
A csíkfélék (Cobitidae) megnyúlt testű, apró pikkelyekkel fedett halak, melyek mindig a fenéken, az iszapban vagy a kövek között bujkálnak. A hosszanti irányban csíkozott réti csík (Misgurnus fossilis) testhossza 20-30 cm. Valaha, a lápok virágkorában nagyon gyakori volt, és a belőle készített csíkoskáposzta közismert és közkedvelt ételnek számított. Napjainkra a réti csík száma erősen megfogyatkozott. Kopoltyúin kívüli kisegítő légzőszerve, az ún. béllélegzés lehetővé teszi számára, hogy még azokban a nyáron felmelegedő, oxigénben szegény mocsarakban is megéljen, ahol az egyébként rendkívül szívós kárász (Carassius carassius) is elpusztul.
Nagyon szép hal a 8-10 centiméternyire megnövő balkáni csík (Cobitis aurata bulgarica). A Balkán endemikus (bennszülött) halfaja, Közép-Európa vizeibe lassú terjeszkedés útján került. Gyakori az oldalain folt- és pettysorokkal díszített vágó csík (Cobitis taenia), ha pedig a középhegységi tiszta vizű patakokban néhány nagyobb követ megemelünk, előbb vagy utóbb biztosan látni fogjuk a villámgyorsan új rejtekhelyet kereső kövicsíkot (Nemachilus barbatulus). Ez a hal oxigénben gazdag élőhelyéhez alkalmazkodva, alig használja béllélegző szervét.
A hegyi patakok vizében őshonos a piros pettyekkel tarkált sebes pisztráng (Salmo trutta), míg a rokon szivárványos pisztráng (Salmo irrideus) észak-amerikai hazájából 1885-ben betelepítés útján került Magyarországra. A pisztrángok nagyszerűen alkalmazkodtak élőhelyeik erős sodrású vizéhez, torpedó alakú testükkel kitűnően úsznak. Kedvelik a tiszta és hideg vizet, 14-16 °C-ban érzik magukat a legjobban. A sebes pisztráng késő ősszel vagy a tél folyamán ívik. A nőstény farkával kis mélyedést kapar a kavicsos mederben, és oda rakja le 1000-1500 ikráját. A sebes pisztráng érzékeny a vízszennyezésre, ezért indikátornak is tekinthető.
A középhegységi patakokban csapatosan úszkálnak a mindössze 6-8 cm hosszú fürge csellék (Phoxinus phoxinus). Többnyire ott tartózkodnak, ahol a patak kissé kiöblösödik, mélyül, és a víz sodra is gyengébb kissé. A május-júniusi ívás idején fejükön fehér nászkiütések keletkeznek, zöldessárga oldalukon piros foltok láthatók.
Valaha nagyon gyakori volt hazánk területén a lápi póc (Umbra Krameri), olyannyira, hogy korabeli feljegyzések szerint disznókat hizlaltak velük. Napjainkra nagyon megfogyatkozott, ezért a tiszta vizű mocsarakban, tőzeglápokban, kanálisokban élő 8-10 cm hosszú hal törvényes védelmet élvez.
Az édesvízi tokfélék egyik hazai képviselője a kecsege. Nagyobb folyóinkban él, a fenéken táplálkozik, 60-80 cm-es hosszúságot és 6-7 kg súlyt érhet el
