Tölgyesek
Tölgyesek
Az erdőspusztaöv felett, a dombvidékeken és a Magyar-középhegységben a zárt tölgyesek húzódnak, mintegy 600 m tengerszint feletti magasságig.
A tölgyes zóna alsó felében, úgy 400 méterig, főként a cseres-tölgyes erdők találhatók. Ez hazánk legelterjedtebb növénytársulása, az összes jelenlegi erdőterületünk 30%-a!
A cser- és részben kocsánytalan tölgy alkotta napfoltos erdő igen virággazdag, de a dús cserjeszint helyenként bizony akadály a sétálóknak. Perjék, lóherefélék, harangvirágok, pimpók, mézfű és gyűszűvirág díszíti többek között az erdő alját. A leggyakoribb kirándulóhelyeken ezekben az erdőkben sétál a turista.
Feljebb a cser elmarad, és egészen a bükkös zónáig a kocsánytalan tölgy alkot zárt erdőket gyertyánfával társulva. Érdekes, hogy csakis ebben az erdőben nő a vadcseresznyefa. Tavasszal már messziről könnyű felismerni a gyertyános tölgyeseket az elszórtan növő, virágruhába öltözött cseresznyefákról.
Ezek a gyertyános tölgyesek sűrű erdők. Lombjuk kevesebb napfényt enged be az erdő aljába. Ezért alig van bennük cserje, s igazi virággazdagság is csak kora tavasszal, lombfakadás előtt. Ilyenkor a keltikék, szellőrózsák, a hóvirág és galambvirág tarka szőnyege fedi a téli avart. Amire az erdő kilombosodik, a sok kis virág termést érlel, s eltűnik. Csak a föld alatti gumóik, hagymáik maradnak meg. Az ezekben felhalmozott tápanyag segíti őket, hogy a következő kora tavasszal virágba boruljanak.
