A sárgarigó, a seregély, a barátposzáta és a vörösbegy
A sárgarigó, a seregély, a barátposzáta és a vörösbegy
Énekesmadarakkal a legkülönbözőbb élőhelyeken találkozhatunk. Az erdők, parkok és ligetek jellemző madara például a szépen flótázó sárgarigó vagy aranymálinkó (Oriolus oriolus). Későn, csak május első napjaiban érkezik, ugyanis főként hernyókkal táplálkozik, azok pedig a teljes lombosodással jelennek meg a lombkoronában. A márciusban felhangzó "Huncut a bíró"-kiáltás a seregélytől (Sturnus vulgaris) származik. Ez a fémesen csillogó tollazatú, rövid farkú madár kitűnő hangutánzó, és nemcsak a sárgarigó flótáját, hanem a kertajtó nyikorgását vagy a kiskutya ugatását is mesterien olvasztja bele saját énekébe. Faodúban költ, nem ritkán a kertek öreg gyümölcsfáiban, vagy a számára kifüggesztett mesterséges fészekodúban, és a párzási időszak extázisában a hím gyakran szárnyaival csapkodva énekel a bejárat közelében.
Ahol gazdag aljnövényzetű erdők vannak, de a bokrosokban, nagyobb parkokban és kertekben is mindenütt hallhatjuk áprilistól a barátposzáták (Sylvia atricapilla) csengő énekét. A hímek fejeteteje, "sapkája" fekete, a tojóké vörhenyesbarna. Az erdőben gyakran egészen alacsonyan, akár arasznyira a föld felett építik meglehetősen silány fészküket szederindák közé, bokrok ágaira, a városokban költő párok viszont a sok macska miatt többnyire magasabban építkeznek. Évente kétszer nevelnek fiókákat, éppen úgy, mint az erdők és parkok közkedvelt, kedves madara, a vörösbegy (Erithacus rubecula) is. Náluk is több a hím, közülük évente akár 20% is pár nélkül maradhat. A fészekaljak viszont 6-7 foltos tojásból állnak, melyekből 13-14 napi kotlás után bújnak ki a fiókák. Kezdetben, mint a többi énekesmadarunknál is, zárt szeműek és csupaszok, de hihetetlenül gyorsan fejlődnek, és 12-14 nap múlva már el is hagyják a fészket. Igaz, ilyenkor még csak alig tudnak repülni, de szüleik odakint is tovább etetik őket; a bokrok alatt, gyökerek védelmében rejtőző apróságok sajátos jelzőhanggal tudatják hollétüket. A fiatal vörösbegyek első színruháján még egyetlen narancsvörös tollacska sincsen, barnák, sárga pettyezéssel. Végleges színruhájukat, narancspiros mellényüket csak az első vedlés után kapják meg, ekkor válnak "igazi" vörösbegyekké.
A rigófélék fiókái valamennyien korán elhagyják a fészket. A park ösvényén ugráló, látszólag elhagyott, rövidke farkú kisrigó tehát nem árva! Nem szabad hazavinni! Ha valaki elrejtőzik a közelben, látni fogja, amint az öreg madarak menetrendszerűen megjelennek, és a csőrükben tekergőző gilisztákkal vagy rovarokkal megkeresik a jelzőhangokat adó fiókákat, vagy azok maguk ugrálnak eléjük a bokrok alól.
A sárgarigó nem rigó, magyar neve megtévesztő. Művészi fészkét villás ágra fonja
