Harmad- és negyedidőszak. Szubtrópus és jégkorszak

Teljes szövegű keresés

Harmad- és negyedidőszak. Szubtrópus és jégkorszak
A kréta időszak végére a zárvatermők összes főbb típusa, valószínűleg valamennyi családja és legtöbb ma ismert nemzetsége is kialakult. Azóta sok faj kihalt és új fajok keletkeztek. Az éghajlati és geológiai változásoknak megfelelően a flóra és a növényzet arculata változott, de nagyobb esemény a törzsfejlődésben nem történt.
A harmadidőszakban főleg az északi félgömbön a szubtrópusi klíma hatására ismét gazdag trópusi növényzet alakult ki, és ez volt a második nagy szénképződés ideje. Ekkor keletkezhettek pl. a tatabányai széntelepek is.
A negyedidőszakra az egymást követő sarki eljegesedések, a közöttük lévő felmelegedések a jellemzőek. Ennek megfelelően alakult hazánk növényzete is.
A harmadidőszaki és a jegesedések közötti meleg szakaszok növényzete nem különíthető el. Ezért mindazon maradványnövényeinket, amelyek feltehetően egyik vagy másik időszakból maradtak fenn napjainkig, összefoglalóan melegidőszaki maradványoknak nevezzük. Ilyenek pl. a cselling, a magyar kikerics, a bakszarvú lepkeszeg, a sárgás habszegfű, a dolomitlakó len. A jeges periódusok maradványnövényeit a jégkorszak tanúiként őrizzük, leginkább tőzegmohalápjainkban.
Az utolsó eljegesedés után napjainkig bekövetkező 10-15 ezer évet a jégkorszak utáni (posztglaciális, holocén) időnek nevezzük, s ez hazánk területén a növények újra elterjedésének, a beerdősödésnek, a jelenkori növénytakaró kialakulásának története.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT