A harkályok
A harkályok
A harkályok sajátos, jól jellemezhető csoportot alkotnak. Csőrük erős, vésőszerű, ujjaik közül kettő előre, kettő hátrafelé áll. Miközben ezekkel a törzsön kapaszkodnak, különösen kemény faroktollaikra támaszkodnak. Állandó madarak, egyedül a velük rokon nyaktekercs költözik ősszel Afrikába.
Legnagyobb közöttük a galambnál is hosszabb fekete harkály (Dryocopus martius). Tollazata fekete, csőre sárgás. A hím sapkája élénkpiros, a tojónak csak a tarkóján van egy hasonló színű folt. Elsősorban az öreg állományú bükkösök madara, de tölgyesekben, folyóárterek erdeiben is megtelepszik, sőt újabban egyre gyakrabban bukkan fel az alföldi korosabb nyárosokban is. Ovális nyílású odúját általában magasan és több héten át ácsolja. Ezeket az üregeket később kék galambok, seregélyek, szalakóták veszik birtokukba. Míg a többi harkály hullámvonalban repül, a fekete harkály egyenesen szárnyal, mozgása a szajkóéra emlékeztet. Röptében hangos és jellegzetes "krü-krü-krü-krü" kiáltást hallat, amikor pedig a fa törzsére telepszik, furcsa, de ugyancsak jellegzetes nyávogó hangon szól.
A zöld küllő (Picus viridis) joggal viseli a nevét, tollazata ugyanis szép fűzöld. A fején mindkét ivarú madár piros sapkát visel, szemük környéke és bajuszsávjuk fekete, utóbbi közepe a hímnél piros színű. A fiatalok egész teste sűrűn pettyezett. Zöld küllőket ritkán láthatunk a fákon keresgélni, táplálkozásmódjuk eltér a tarka harkályokétól. Ez a madár szinte kizárólag hangyákkal és hangyabábokkal él, fiókáit is velük táplálja. Sokat mozog a talajon, a fű között, tollazatának színezete az évmilliós fejlődés, a táplálkozásmódhoz való alkalmazkodás eredménye. A hangyaboly oldalát csőrével bontja meg, a bábokat és rovarokat hosszúra kinyújtható ragadós nyelvével szedi ki. Télen is hangyászik, a kőkeményre fagyott bolyt is meglékeli, hogy a dermedten pihenő rovarokat kiemelhesse. A zöld küllő hangja hangos, "klü-klü-klü-klü" kiáltás, a párok többnyire viszonylag alacsonyan ácsolt odúkban költenek. Az üregbe, hasonlóan a többi harkályokhoz, nem hordanak fészekanyagot, az 5-6 fehér tojás a forgácsokon fekszik. Évente csak egyszer költenek.
Az úgynevezett tarka harkályok több képviselője is él Magyarországon, köztük leggyakoribb az erdőkben, parkokban megfigyelhető nagy fakopáncs (Dendrocopos major). A városi és falusi kertekben gyakran a harmincas évek óta meghonosodott rokon faj, a balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) helyettesíti. Rokonságukhoz tartozik a legkisebb európai harkály, a kis fakopáncs (Dendrocopos minor), melyet gyakran csak sűrűn ismételt "ti-ti-ti-ti' hangja alapján veszünk észre. A mindössze veréb nagyságú madár ősszel és télen gyakran erdőszéli száraz kórók szárain keresgél.
A nagy fakopáncs gyakran dolgozik a törzsön és a vastag ágakon, de a nyári, főleg a fiókanevelési időszakban elsősorban mégis a lombkoronában keresgél hernyók és bogarak után. Elhagyott fészekodúival főleg a cinegéknek és a légykapóknak kínál jó fészkelési lehetőséget. A tél második felében a harkályok hangosakká válnak, kergetik egymást, a nagy fakopáncsok gyakran dobolnak. Ezt a különös hangot úgy idézik elő, hogy egy száraz csonkra ülnek, és csőrükkel szemmel alig látható gyorsasággal vagdossák az ágat maguk előtt. A pergő, doboló hang az énekesmadarak énekének felel meg, a harkályok ezzel jelzik kialakuló territóriumaik határait.
Télen a nagy fakopáncs sok magot is eszik. Leszedi például a fenyőtobozokat, egy alkalmas, szélesebb repedésbe dugja őket, és ott bontogatja le a pikkelyeket, hogy az alattuk lévő apró magokhoz jusson. Egy-egy ilyen "harkályműhely" alatt akár ezer lekopasztott toboz is heverhet. Előfordul, hogy a tarka madár télen a kertekbe is ellátogat, és megdézsmálja a cinegék számára kilógatott faggyúdarabot, vagy a napraforgóból torkoskodik.
A nyaktekercs (Jynx torquilla) a harkályfélék rendjébe tartozik, de mégsem igazi harkály. Nem ácsol odút, más üreget foglal el, és ősszel Afrika trópusi tájaira költözik. A fakéreg mintázatára emlékeztető színezetű, veréb nagyságú madár áprilisban érkezik vissza, ilyenkor hallhatjuk párt kereső, hangos "vi-vi-vi-vi" kiáltásukat. Később már csak ritkán láthatjuk, mert rendkívül rejtett életet él. Sokat tartózkodik a fűben, ahol hangyák után kutat. Május végén vagy júniusban rakja le 7-12 tojását az odú aljára. A már nagyobbacska fiókák, ha valami nyugtalanítja őket, a kígyókra emlékeztetően sziszegnek. A nyaktekercs egyébként furcsa nevét onnan kapta, hogy a kézben tartott madár fejtollait felborzolva, a fejét lassú mozdulatokkal ide-oda tekergeti.
A zöld küllő maga ácsolja fészekodúját. Sokat tartózkodik a fűben, ahol hangyák után kutat. Fiókáit is főképp hangyabábokkal eteti
A kis fakopáncs mindössze veréb nagyságú madár. A hím homlokán piros folt látható
S. E.
