A gyurgyalag, a szalakóta és a búbos banka

Teljes szövegű keresés

A gyurgyalag, a szalakóta és a búbos banka
A gyurgyalag (Merops apiaster) színei a trópusokat idézik. Fejtetője és háta gyönyörű gesztenyebarna, sárga torkát keskeny fekete örv választja el a begy és a mell kékeszöld színétől. Zöldes faroktollai közül a középsők hegyesek, kinyúlnak a többi közül. A sarlósfecskéhez hasonlóan csak május elején bukkannak fel a hazai tájakon, a telet Afrika szavannái felett vadászgatva töltik. A magasban röpködő madarakat többnyire jellegzetes "prüprü" hangjuk árulja el, ezeket a hangokat az augusztusban és szeptember elején zajló őszi vonulás idején is gyakran hallani. A tarka madarak fecskék módjára vadásznak a levegőben, darazsakat, méheket és szitakötőket fognak. A fullánkos rovarokkal száraz ágra telepednek, és a fogott zsákmányt addig dörzsölik a gallyhoz, amíg fullánkját és mérgét ki nem nyomták belőle. Néha akár két méter hosszú költőüregeiket löszfalakba, a Tisza meredek partoldalába, homokbányák falába vájják, évente egyszer 5-7 fiókát nevelnek. A gyurgyalagok száma hazánkban sajnos nagyon megfogyott.
Elmondhatjuk ugyanezt egy másik színpompás madárról, a szalakótáról (Coracias garrulus) is. A leggyakrabban még a Kiskunságban találkozhatunk vele, ahol a kék és rozsdabarna színekkel ékes madarak villanyvezetékeken, száraz ágakon vagy szénaboglyákon üldögélnek. A szalakóta faodúban fészkel, elsősorban a nagyobb harkályok elhagyott üregeit foglalja el. Évente egyszer 4-5 fiókát nevel. A fiatalok kereken egy hónapot töltenek az odú mélyén, kirepülésük után nem sokkal már indulnak Afrika felé.
A szalakóta nagyobb bogarakkal, sáskákkal táplálkozik, de megfogja a gyíkot és az apró rágcsálókat is. Cserebogárrajzás idején szinte kizárólag a leveleket rágcsáló bogarakat tizedeli.
A repülő búbos banka (Upupa epops) olyan, mintha egy óriási trópusi pillangót látnánk magunk előtt. Szárnyai fekete alapon fehér csíkokkal díszítettek, fekete faroktollain is széles fehér csíkot visel, feje, nyaka és teste fahéjvörös. A hosszú bóbitatollak hegyi része fekete; vékony, hosszú csőre lefelé hajló. Hazánkban még viszonylag gyakori madárnak számít, különösen az Alföldön, a tanyák és hodályok közelében találkozhatunk gyakran búbos bankával. Jellegzetes "up-up-up" hangját március végétől hallani.
A búbos banka nem idegenkedik az emberi közelségtől. Bejár a kertekbe, ahol hosszú csőrével a talajt szurkálja rovarlárvák és giliszták után kutatva, de gyakran keresgél a trágyadombok, juhhodályok közelében is. A párok évente többnyire csak egyszer, májusban költenek, és 5-8 fiókát nevelnek. Tág szájú faodúban, farakás, kőrakás mélyén, vályogházak fali üregeiben, ólak padlásterén költ, fészekanyagot nem hord. A fiókák fartőmirigye bűzös váladékot termel, melyet az odúba behatolni akaró ragadozó szemei közé spriccelnek. Innét a madár népies neve: büdösbanka.

A trópusokat idézi tarka színeivel a gyurgyalag. Fiókáit löszfalakba, homokbányák falába fúrt mély üregben neveli

A búbos banka faodúkban költ, de alkalmilag ólak padlásán, farakások mélyén is megtelepszik

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT