Folyók, tavak, ásványvizek, hévizek
Folyók, tavak, ásványvizek, hévizek
Vízhálózatunk nemcsak a földtörténetben, hanem az emberi történelemben mérve is fiatal, hiszen a múlt század végi folyószabályozások főként a Tisza, de más folyóink hosszát és jellegét is jelentős mértékben megváltoztatták. Hozzájuk hasonlóan, a jégkorban és jelenkorban kialakult, sekély vizű tavaink – mindenekelőtt a Balaton és a Velencei-tó – úgyszintén magukon viselik az ember nem mindig áldásos tevékenységének nyomait, s veszély fenyegeti értékes karszt- és hévizeinket is.
A Balaton a Badacsonnyal
Ha országunk természetföldrajzi helyzetéről szólva azt mondtuk, síksági ország, akkor ugyanúgy az is igaz, hogy vízi ország vagyunk. Amikor jégkori-jelenkori ősvízrajzunk kialakulását követően, a vas- és bronzkorban megkezdődött a Kárpát-medence benépesülése, síkságain a víz még korlátlan úr volt; s az árvizek egészen a múlt század végi folyószabályozásokig a mai országterületnek több mint az egynegyedén végigrohanhattak.
Vízi ország mivoltunk medencefenéki helyzetünk természetes velejárója. A hegységkeretből nemcsak a folyókat, patakokat vonzzuk magunkhoz; síkságaink földtörténetileg fiatal süllyedékeiben kisebb-nagyobb tavak vize gyűlt meg, s tavak keletkezhettek a hordalékkúpjaikon kanyargó folyók elzárt meandereiként, homoktérszínek szélfútta mélyedéseiben vagy suvadások nyelve mögött is. Fertő, mocsár, csincse, láp, sárrét, ingovány, turján, nyírvíz, semlyék, berek – megannyi népi elnevezés a mindig igen sekély vizű, változó tükrű, gyorsan feltöltődő tavakra, vizekre.
A Dunakanyar a Visegrádi várhegyről. Jobbra a Szentendrei sziget
Nagy folyóink a medence tengelyében: a Duna és a Tisza
Lecsapolások és folyószabályozások
Veszélyben sekély vizű, fiatal tavaink
Talaj-, réteg- és résvizek
