Az Északi-középhegység
Az Északi-középhegység
Az ország legmagasabb csúcsait, egyben leghidegebb területeit hordozó hegyvidék igen különböző fejlődéstörténetű részekből épül fel. Legnagyobb részét kitevő, földtörténetileg fiatal vulkáni hegységei között elsősorban idősebb, eredeti helyükről messze került mészkőterületek helyezkednek el; köréjük, közéjük pedig laza üledékes kőzetek alkotta, csuszamlásos medencék ékelődnek.
A Visegrádi-hegység látképea Dunakanyarral
Az Északi-középhegységet a Dunántúlitól leginkább az különbözteti meg, hogy nemcsak domborzatukban elkülönülő, de felépítésükben, kőzetükben is méginkább eltérő hegységeket foglal magába. Területe a Visegrádi-hegységtől – amely a Börzsöny "ikertestvéreként" nyúlik át a Dunántúlra – a Börzsönyön, a Cserháton, a Mátrán, a Bükkön, az Aggtelek-Rudabányai- és a Szendrői-hegységen, valamint a Csereháton keresztül egészen a Tokaji-("Zempléni") hegységig terjed. Mint látni fogjuk, e hegységek változatos építőkövei között az ismertebb vulkáni és üledékes kőzeteken kívül átalakult kőzetek is megtalálhatók. Ugyanakkor tájaik arculata szempontjából az sem mellékes, hogy túlnyomórészt jóval magasabbak a Dunántúli-középhegységnél. Míg annak még legmagasabb csúcsai is – a Pilis és a Bakony foltszerű területein – csupán a 700 métert haladják meg, addig az Északi-középhegységnek – a Cserhátat és a Sajó-Hernád közötti alacsonyabb hegységeket leszámítva – mindegyik tagja eléri a 800, három pedig a 900 métert. Országunk legmagasabb csúcsát a Mátra hordozza (Kékes, 1015 méter); átlagmagasságát tekintve viszont a Bükk az első.
Aki nyomon követte a hajdan Afrika partszegélyéhez tartozó Pelso-lemeztöredék sorsát az ó- vagy előidei kristályospaláktól a középidei és harmadidőszaki üledékeken át egészen a harmadidőszak belső-kárpáti vulkánosságáig, azelőtt az Északi-középhegység földtörténete is körvonalazódott. Mi több, a hegység története – lemeztektonikáját és mélyszerkezetét tekintve – jó ideig a Dunántúli-középhegységével is szorosan összefonódik, hiszen közös volt a lemeztöredék, amely őket oly nagy távolságokról mai helyükre szállította.
Lillafüred a Molnár-szikláról
Tengeri rétegsorok, mélytengeri vulkánosság és hegységképződés
Óriás tűzhányók a miocén szigettengerben
Vulkáni és karsztos hegységeink mai formakincse
