A gótika építészete
A gótika építészete
A gótikus művészet a 12. század közepén Franciaország ile-de-France-nak nevezett középső részén született meg. A magyar királyság területén már néhány évtized múltával megjelent, elsőként a Franciaországtól keletre eső országok közül. Ettől kezdve a 16. század elejéig jelen volt, eleinte mint a késő román művészet, a korszak végén pedig mint a reneszánsz alternatívája.
Esztergom, az egykori királyi palota kápolnája (1200 körül)
Az új építészeti stílus az épületek szerkezetét ugyanúgy átformálta, mint az építészeti ornamentika elveit. Kezdettől észlelhető a gótikus építőmesterek azon törekvése, hogy a tömör falakat áttört, könnyed támszerkezettel váltsák ki, és az így keletkezett óriási nyílásokat ablakokként értelmezzék. A fénnyel teli templomépületeket karcsú pillérekkel osztották meg, és a magas tereket könnyen áttekinthető, világos szerkezetű, bordás boltozatokkal fedték le. A szobrászati díszről sem mondtak le. A megsokszorozott kapuzatok bélletszobrai és domborművei, a pillérek levéldíszes fejezetei román kori elődeiknél életszerűbbekké, természetesebbekké váltak.
