Régi univerzitások
Régi univerzitások
III. Béla 1181-ben elrendelte, hogy attól az évtől kezdve a hivatalos ügyeket írásban kell benyújtani. Ehhez pedig írástudókra, egyben a joghoz magas szinten értőkre volt szüksége az országnak. Valószínűleg az első, jogászokat is képző főiskolánk, studium generalénk Veszprémben jött létre, s 1276-ig állt fenn. Ezt követte az 1367-ben megalakult híres pécsi egyetem, amely sajnos csak néhány évtizeden keresztül működött, így a tanulni vágyó hungarusok kénytelenek voltak külföldi egyetemeket felkeresni. Európa majd minden univerzitására eljutottak a hungarusok, vagyis a magyarországi diákok.
Az európai kontinensen a középkori egyetemalapítások sorát a 12. században alakult párizsi és bolognai egyetem nyitotta meg. Párizsban elsősorban a hittudományok és a bölcselet oktatására helyezték a hangsúlyt, Bolognában pedig a jog állott a középpontban. (A teológiai ismereteket a magyarországiak is elsősorban Párizsban sajátították el, mert a pápa jó néhány évtizeden át nem engedélyezte, hogy más egyetemek is felállítsanak hittudományi kart. Egyébként Párizsnak több, Magyarországról meghívott professzora is volt a középkor századaiban.) A bolognai egyetemből vált ki, s lett önállóvá a 13. sz. elején a vicenzai. Az időrendben következő egyetem, a padovai 1222-ben alakult. A nápolyit már fejedelem, mégpedig II. Frigyes alapította két évre rá. Rómában VIII. Bonifác 1303-bon hozta létre az univerzitást. Perugia 1308-bon kapta meg a pápai jóváhagyást, Siena 1321-ben, Verona 1339-ben, Pisa 1343-ban, Firenze pedig 1348-ban. A közép-európai egyetemalapítási hullám során jött létre a prágai (1347), melynek IV. Károly császár valamiféle egyeduralmat szeretett volna biztosítani e régióban, s ezt a teológiai fakultás esetében el is érte, hiszen az ezt követően e "környéken" alakult egyetemeken (Krakkó, 1364; Bécs, 1365) ilyen kart nem sikerült létrehozni. Ferrarában "csak" 1391-ben nyílt meg az egyetem. És ebbe a sorba illeszkednek a középkori magyar egyetemalapítások.
Már a Szent László uralkodása idején tartott első esztergomi zsinat kimondta, hogy hazánkban csak tanult ember szentelhető fel pappá, s ezért részben a Szent István korában alapított bencés kolostorokra (Pannonhalma, Pécsvárad, Bakonybél, Zalavár), részben az új püspökségekre hárult a feladat, hogy iskolákat, később pedig egyetemeket létesítsenek. A kolostorokhoz kötődő intézmények lettek a kolostori iskolák, a püspöki székhelyeken székesegyházi iskolák, a káptalanok felügyeletével pedig káptalani iskolák alakultak. Ezek alap- és középfokú intézmények voltak, de III. Béla korában (uralkodott: 1172-1196) Veszprémben a korábbi székesegyházi iskola továbbfejlesztéséből egy jogi főiskola is létrejött.
Erre azért is szükség volt, mert hazánkban a papság volt akkoriban az egyedüli írástudó társadalmi osztály, s rájuk hárult a kancellária vezetése, a hiteles helyek ellátása, az oklevelek fogalmazása, követi feladatok teljesítése, s jó néhány perjogi kérdés tisztázása is. III. Béla 1181-ben elrendelte, hogy attól kezdve a hivatalos ügyeket írásban kell benyújtani, s azokra írásos választ kell adni.
A veszprémi studium generale, az első honi főiskola alapításakor a választás valószínűleg azért esett Veszprémre, mert itt jött létre az ország első püspöksége, amit az is bizonyít hogy első okleveleinket a veszprémi káptalan területén állították ki. Napjainkig megőrződött 224, Veszprémre vonatkozó Árpád-kori oklevelünk, melyekből az is kitűnik, hogy e város egykoron a királynék koronázóvárosa volt, s mivel a korai századokban mindig Veszprém püspöke volt a királynék kancellárja, őt illette meg a királynékoronázás joga is. Valószínűnek látszik az is, hogy Veszprém volt a királynék temetkezőhelye is.
Ami a veszprémi főiskolát illeti: tanárai között Bolognában, Párizsban, Páduában és Vicenzában doktorált szakembereket is találunk, akiknek nem csak oktatói feladataik voltak, hanem jogi tanácsadókként az uralkodó is számított rájuk. Ezt IV. László korának (uralkodott: 1272-től) egyik oklevele is igazolja, amelyből kitűnik, hogy a veszprémi főiskola jogi vitákban több alkalommal is "fényt derített a megtámadott igazságra". E főiskolán a kánonjogot és a római jogot is előadták, akárcsak Bolognában. Egyébként épp Bolognában tanult az a Dörögdi Miklós, aki később veszprémi kanonok, majd 1330-tól egri püspök volt, sőt rövid ideig a bolognai egyetem rektori posztját is betöltötte.
Veszprém studium generaléja 1276-ig állt fenn, akkor ugyanis Csák Péter hadai feldúlták a várost, s az iskolát, és sajnos annak gazdag könyvtárát is elpusztították. Az uralkodó, IV. László megpróbálta újjáépíttetni az egyetemet, s az 1276. november 18-án kelt oklevelében, tehát már a főiskola pusztulását követően megállapítja, hogy Veszprémben "a szabad művészetek, amelyek kiváltképpen az isteni parancsokat világosabban megmagyarázzák – miként Párizsban, Franciaországban -, a tanítók tudományának kiválósága és a tanulók tömeges látogatása folytán egész Magyarország egyházai fölött eddig egyre növekvő hírrel fénylettek". Hiába hirdette azonban az uralkodó a hét szabad művészet oktatásának fontosságát, Veszprémben 1276 után nem indult meg újra a főiskolai oktatás. Tudomásunk van viszont arról, hogy a budavári Szt. Miklós domonkos kolostorban 1305-ben létesült egy studium generale, amely kb. 1530-ig állt fenn, s ahol 1475-től valószínűleg egyetemi szintű képzés folyt.
