Regiomontanus
Regiomontanus
1467 után Pozsonyban a Vitéz által megtervezett Academia Istropolitanán már tanították a hét szabad művészet felső fokát, s így az asztronómiát is. Ekkor élt Magyarországon Peuerbach tanítványa és követője, Regiomontanus, továbbá a lengyel származású Bylica, továbbá Tolhopff és a műszerkészítő Dorn.
Johann Müllert korának egyik legjobb asztronómusaként ismerték, nevét Königsberg latin neve (Mons Regis) után kapta. Már 1467-ben elkészítette Vitéz számára a "Tabulae directionum"-ot, amely nem annyira a csillagászok, mint inkább az asztrológusok és a hajósok egyik alapműve lett. A még írott műből kódex másoltattatott, amely Vitéz könyvtárába került, majd onnan a Corvina-gyűjteménybe. Ma Olfenbüttelben őrzik.
Az 1468-as évhez és Budához kötődik az első, Regiomontanus megalkotta szinusztáblázat. Ez később nyomtatásban is megjelent, és oly sikeres mű lett, hogy midőn 1694-ben Nagyszombatban két jezsuita tanár, Dubovszky János és Székely Ferenc hasonló táblázatot adott közre, ahhoz Regiomontanus e művét vették alapul. Tehát a német tudós még kötete megírása után kétszáz évvel is komoly szaktekintélynek számított.
Hamarosan elkészült gömbháromszögtani munkája is – a "Tabulae magnae primi mobilis" -, amelyet Mátyásnak ajánlott, s amelyből szintén corvina lett, s e munka 1475-ben nyomtatásban is megjelent. Talán a pozsonyi egyetem megnyitására készítette "Almagest"-fordításának azt a példányát, amelyet szintén corvinaként tartunk számon, s e kódex – mely korábban talán Vitéz tulajdona volt – Beatrixé lett.
A jeles csillagász – kisebb-nagyobb megszakításokkal – csak 1467 és 1471 között élt Magyarországon. Ezt követően tudományos tevékenységét Nürnbergben folytatta, ahol 1472-ben könyvnyomdát alapított, s még abban az évben kiadta tanára, Peuerbach bolygóelméletét. 1474-ben jelent meg az 1475 és 1506 közötti időszakra szóló "Ephemerides"-e, melyben a Nap, a Hold és a bolygók hosszúságát és a Hold szélességét adta meg. E kötetét elsősorban asztrológusoknak szánta, bár Kolumbusz is ezt használta. Másik sikerkönyve öröknaptára volt (ennek első magyar kiadása 1592-es).
IV. Sixtus pápa őt kérte fel a naptárreform kidolgozására, s 1475-ben el is utazott Rómába. Ott azonban hamarosan a pestisjárvány áldozata lett. A naptár korrigálását már csak követői tudták megoldani, de a feladat nehéznek tűnt, hiszen XIII. Gergely pápa csak 1582-ben tudta bevezetni a már nagyon várt naptárreformot.
