Földmérők és vízszabályozók
Földmérők és vízszabályozók
A kultúrmérnöki tudományok mindig fontos szerepet töltöttek be egy-egy civilizált nép történetében, hiszen az útépítéssel és a vízszabályozással sokat segítettek a gazdálkodóknak, s munkájuk nyomán alakultak ki a kereskedelmi útvonalak. E szakma szorosan összefüggött a térképészettel, s az uralkodók által előírt országos felmérésekkel.
Míves mérnökszerszámok
Korai geodéziai emlékeink legfontosabbjai az országos katonai felmérésekhez kötődnek. Bécsben e célra önálló hivatalt is felállítottak, s annak kezdeményezésére Budán is. Ez volt a Directio in hydraulici, ahol vagy hatvan műszaki szakember dolgozott. Mária Terézia idejében kezdődött meg az I. katonai felvétel, amely II. József uralkodásának éveiben fejeztetett be. Ez volt a 18. század legnagyobb honi térképészeti feladata, hiszen a szakembereknek 1763 és 1784 között nem kevesebb mint 5400 térképlapot kellett elkészíteniük. Ugyancsak Mária Terézia adta ki, mégpedig 1767-ben az úrbérrendezésre vonatkozó előírását, s ez a földmérő mérnökök számára hosszú évtizedekre munkát adott, sőt a nagyarányú telepítés hasonló feladatok elvégzését kívánta meg honi geodétáinktól. Ebben az időben kezdődtek el a közmunkák, az útépítés, csatornák és töltések megépítése, s ezek tervezésében is fontos szerep jutott a földmérőknek. II. József 1786-ban elrendelte a telkek felmérését és összeírását, s ezzel megkezdődött hazánkban a kataszteri felmérés.
A II. katonai felmérésre I. Ferenc uralkodásának idején, 1805 után került sor, s csak 1829-re fejezték be. Ezzel párhuzamosan 1810-ben újraindultak az országos kataszteri felmérések is. E feladatsorokat 1839-től a Bécsben megalakult Katonai Földrajzi Intézet koordinálta, s ők folytatták a már korábban megkezdett háromszög-hálózat kiteljesítését. E feladatsort 1848 után, pontosabban 1856-tól kezdődően megismételték, s az akkor meghatározott pontok képezik a magyarországi régi kataszteri főhálózat pontjait. Ehhez azonban ki kellett alakítani egy ún. sztereografikus vetületi rendszert, amelyet hazánk területére is a cseh származású Franz Horsky dolgozott ki. 1863-tól Magyarországon minden háromszögelési és földmérési munkának a vetülete a sztereografikus azimutális síkvetület volt. Ennek azonban az volt a hátránya, hogy a középponttól távolodva a vetületi torzulás rohamosan nőtt. Ezt elkerülendő, a Magyar Háromszögméreti Számító Hivatal a Marosvásárhely közelében fekvő Kesztej-hegyen lévő háromszögelési pontot középpontnak választotta, s Erdély területére önálló sztereografikus rendszert alkotott meg. A mai Magyarország területén a sztereografikus vetítési központot a Gellért-hegyen jelölték ki. Az 1853-ban megkezdett háromszögelési munkálatokat (a pontos mérések – mint említettük – csak 1856-ban indultak meg) 1866-ig számos megyében be is fejezték, s később már oly módon folytatódtak, hogy a földmérést 1867 után nem Bécsből, hanem a magyar fővárosból igazgatták. E munkával 1913-ra lettek kész.
A rakoncátlan folyók megszelídítői
Hites földmérők
Vásárhelyi, Reitter, Kvassay
Külhoni dicsőségünk
Műszerkészítők
