Fahidak, kőhidak, vashidak
Fahidak, kőhidak, vashidak
A kultúrmérnöki munka része a hídtervezés is, s kezdetben hajóhidakat, később pedig fahidakat építettek nálunk. Kőhíd aránylag kevés épült, s elfogadottá a vashidak váltak, közöttük is az egyik leghíresebb a Pestet Budával összekötő Lánchíd. Jelentősek voltak a Feketeházy János által tervezett hidak is, elsősorban a szegedi Tisza-híd. E fejezetben röviden szólunk még a II. világháború előtt megépült budapesti hidakról is.
Az aranyostordai fahíd
A középkor századaiban fahidakkal próbálták megoldani a folyókon történő átkelést, s a híres hortobágyi kőhíd helyén, pontosabban a mátai pusztán, a hortobágyi puszta közepén, már 1346-ban állt egy jól megépített fahíd. Híresek voltak az erdélyi fahidak is, amelyeket hatalmas rönkökből építettek, el is nevezték őket mamuthidaknak, s az oldaluk is teljes egészében be volt deszkázva.
Egy másik korai hídtípus a hajóhíd volt, ilyen kötötte össze Budát és Pestet 1767-től, s ezeket a jégzajlás megkezdésekor, általában decemberben, szétszedték. Az egykori hajóhíd a mai Deák Ferenc utcát és a Várkert kioszkot kötötte össze, s 46-47 csónakból szerelték össze, kb. 9 méter széles volt, hossza pedig 445 métert tett ki, s a Dunán másutt is voltak ilyen hidak, pl. Komáromnál. Természetesen ez a fajta híd megnehezítette a dunai hajók áthaladását, s magán a hídon sem lehetett mindig átjárni, mert pl. csak 1772-ben 2327 nagyobb hajó és 3930 tutaj áthaladása miatt kellett néhány percre kinyitni, azaz szétszedni a hajóhidat.
Azok a kisebb folyókat átívelő hidak, amelyeket már nem kellett minden egyes hajó áthaladásakor lebontani, úgynevezett vonórudas ívhidak voltak. Több ilyen híd is épült az Olt felett, ilyen volt pl. a fenyőfalvi vagy a fogarasi Olt-híd, de említhető a segesvári Küküllő-híd is. Ez utóbbi 1815 után épült, nyílása 43 méter volt. A fenyőfalvi Olt-hidat 1838 és 1842 között építették, s 1907-ig tisztességgel betöltötte funkcióját. E híd Fenyőfalva és Felek-Szeben községet kötötte össze, és 2X45 méteres nyílású volt. A tordai Aranyoshíd megalkotójának nevét is ismerjük, Követsi Jánosnak hívták, ő vezette 1804 és 1815 között ennek a hídnak az építési munkálatait. Az 1909-ig fennállt szolnoki közúti Tisza-híd 19-40 méteres nyílású, ékelt gerendatartós híd volt. A Szarvas mellett 1880-ban épült fahíd (ez a Köröst hidalta át) nagy fajármokon nyugvó, kombinált feszítő- és függesztőműves szerkezet volt. Hazánk leghosszabb Tisza-hídja 1887-ben épült Kisköre mellett. Itt a Tisza medrét három, egyenként 48 méter nyílású ív hidalta át.
Hazánkban nagyobb nyílású kőhíd nem épült, a kisebb nyílásúak közül megemlítendő az 1755 és 1757 között, Oracsek Ignác tervei szerint épült váci híd, továbbá nevezetes az 1827 és 1831 között épült kilenclyukú hortobágyi kőhíd. Tervezője Povolni Ferenc volt.
Hídjaink többsége vashíd, s a koraiak ún. Maderspach-féle hidak voltak, amelyek közül az egyik Lugosnál készült 1833-ban; egy másik – négy évre rá – Herkulesfürdőnél, s ennek az a különlegessége, hogy még az 1838-as földrengést is átvészelte; a harmadik a karánsebesi Temes-híd volt, amely 1842-ben épült, és hat évtizeden keresztül állt fenn. Első lánchidunk a jól ismert, Pestet Budával összekötő híd.
