A gazdasági válság

Teljes szövegű keresés

A gazdasági válság
A Lázár-kormány képtelen volt reagálni a változásokra. A tíz év alatt egyévnyi nemzeti jövedelmet felemésztő cserearányromlást adminisztratív eszközökkel próbálták ellensúlyozni. A növekedés szintentartására felvett hitelért csak újabb hitelből voltak képesek fizetni. És a felvett hitelt fölemésztette a korszerűtlen ipar, a drágán, nyugati importból, tehát devizából előállított kiviteli termékek, az életszínvonal támogatása.
Ehhez kapcsolódnak a reform kudarcának mélyebb okai is: a gazdaság még mindig politikai elvek alapján működött, ezért nem történhetett meg a gazdaság szerkezetének átalakítása; az új gazdasági mechanizmus nagyrészt érintetlenül hagyta a pénz- és hitelpolitikát, az árak és bérek központi szabályozását, és ezek a tényezők hozzájárultak a torz gazdasági struktúra fennmaradásához, amelyet az értelmetlen nagyberuházások (eocén-program, Tengiz, Nagymaros) fémjeleztek. Továbbá a magyar termelés nagy részét a "szocialista" országok alacsony igényű piacához igazították, és ez is csökkentette a gazdaság alkalmazkodó képességét a külső kihívásokra. A fenti okok miatt Magyarország nem tudott megfelelő mennyiségű Nyugaton eladható terméket előállítani, tehát az importra alapozott gazdasági növekedést, valamint a modernizálást nem tudták finanszírozni.
Nem sikerülhetett a modernizáció a nyugati bojkott miatt sem, amely megtiltotta a felzárkózáshoz szükséges anyagi és szellemi javak átjutását a vasfüggönyön.
A kamatlábak növekedése miatt a felvett hitelek utáni adósságterhek tovább nőttek, és az 1980-as évekre az adósságszolgálat már elviselhetetlen terhet jelentett a magyar gazdaság számára.
Az 1980-as évek elején végrehajtott korlátozott reformok (a magánszféra korlátozott támogatása, a behozatal csökkenése – amely végül az export csökkenéséhez vezetett) a fizetésképesség megőrzésével csak elodázni tudták a válságot.
Ez utóbbi – főleg miután Magyarország csatlakozott 1986-ban a Nemzetközi Valutaalaphoz – olyan gazdasági megszorító intézkedéseket igényelt, amelyek már az 1980-as évek közepétől az életszínvonal rohamos csökkenéséhez és az elszegényedés fokozódásához vezettek. A Kádár-rendszer virágkorát megalapozó társadalmi megegyezés alapja ezzel erőteljesen megingott.

A legvidámabb barakk
B. L.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT