A konstanzi zsinat

Teljes szövegű keresés

A konstanzi zsinat
Mivel a török elleni ütközőállamok kialakítása csak váltakozó sikert aratott, Dalmácia megvédése pedig kifejezett kudarcba fulladt, Zsigmond legjelentősebb politikai sikerének az egyházszakadás megszüntetése számított. Sikerült Konstanzba összehívnia egy egyetemes zsinatot, ahol a három pápa, XXIII. János (1410-1415), XII. Gergely (1406-1415) és XIII. Benedek (1394-1417) hosszas bonyodalmak után lemondott méltóságáról, s megválasztották Róma új fejét V. Márton személyében (1417-1431). Zsigmondnak azonban 1415-ben előbb a megegyezés miatt fel kellett keresnie a XIII. Benedeket támogató I. Ferdinándot, az aragón korona királyát (1373-1416). A királynak sikerült lebeszélnie az uralkodót XIII. Benedek támogatásáról, s ugyanezt tette Portugália és Kasztília vezetője is. A találkozóra Perpignanban került sor, s ezzel kezdetét vette egy nem mindennapi utazás. Mivel a zsinat eredményességét nagyban befolyásolta a "százéves háború" kimenetele, Zsigmond Párizs meghívására békítőként lépett fel Franciaország és Anglia között. A francia főváros után átkelt a csatornán, s Canterburyben a cél érdekében inkább szövetségre lépett V. Henrik angol királlyal (1387-1422). 1417-ben, amikor visszatért a zsinat színhelyére, már semmi nem zavarta meg az egyezséget. A bíborosok egyhangúan V. Mártonra voksoltak.
Sikertelenül végződött viszont a huszita kérdés megoldása. A huszita ideológia gyökerei Angliában keresendők. John Wyclif tanításai szerint szükségtelen a papi nőtlenség, a szerzetesség, támadta a gyónást, és nem utolsósorban a pápaság intézményét. Érdekes módon nem Angliában, hanem Csehországban talált követőkre. Husz János prágai teológiai professzor továbbfejlesztette WycIif tanait. Kiállt az anyanyelvi misézés és bibliafordítás mellett, támadta a kolostorokat, s követelte a két szín alatti áldozást. (A hívők az istentisztelet alatt csak Krisztus testét, az ostyát veszik magukhoz, míg a pap mindezt két szín alatt teszi, hiszen az ostya mellett Krisztus vérét, a misebort is magához veszi.) Husz tanai ráadásul nemzeti jelleget is öltöttek a számarányukhoz képest jelentős gazdasági és politikai befolyással rendelkező német polgársággal szemben.
A pápa 1411-ben kiátkozta Husz Jánost, s amikor a cseh professzor 1415-ben Zsigmond menlevelével megjelent Konstanzban, hogy tanait megvédje, máglyára vetették. Ez lett a sorsa a másik jelentős huszita prédikátornak, Prágai Jeromosnak is.
A két kivégzés következményeként Vencel király (1361-1419) halála után már a husziták irányították az országot. Zsigmond Vencel öccseként mint trónörökös kapcsolódott be a husziták elleni küzdelembe, de a közel másfél évtizedig tartó harcok (1420-1436) nem sok sikert hoztak számára. 1420-ban ugyan cseh királlyá koronázták, de katonailag nem ért el számottevő sikereket a husziták ellenében, sőt azok 1433-ban a Szepességet megdúlva, Körmöcbányát is kirabolták. A huszitákat végül is csak 1434-ben, a lipanyi csatában sikerült legyőzni, elsősorban azért, mert a mozgalom két szárnya – a taboriták és a kelyhesek – nem tudott megegyezni egymással.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT