ELŐSZÓ.
ELŐSZÓ.
A K. M. Természettudományi Társulat a tagjai körében általánosan nyilvánuló óhajtásnak kívánt eleget tenni, a midőn Hoffmann Károlynak immár harmadik kiadásban megjelenő Növényatlaszát, főleg színes képeinek kedveért, kiadványai sorába felvette. A fordítást, illetőleg a magyar viszonyok tekintetbe vételével való átdolgozást Wagner János aradi tanítóképző-intézeti tanárra bízta, a szokásos reviziót pedig reám ruházta.
Wagner áttanulmányozván a német munkát, arra az eredményre jutott, hogy voltaképen új magyar növénytani képes könyvet kell írnia, nemcsak azért, mert Hoffmann sokszor igen rövid, alig tájékoztató növényleirásait pontosabb, részletesebb leirással tartotta szükségesnek pótolni, hanem főleg azért, mert hazánk növényzete nagyon sokban különbözik Németország flórájától: a mienk gazdagabb és szebb!
Wagner Jánosnak már előzetesen, tanulmány czéljából összeállított honi növényfajok jegyzéke kellő alapot szolgáltatott a növényatlaszba felveendő fajok kiválogatására. Virágos növényeink valamennyi faját nem vehettük fel e könyvbe; – az meghaladta volna a könyv czélját, mely csak az általánosabban elterjedt, vagy honunk flórájának nevezetesebb fajaival óhajtja megismertetni a növények kedvelőjét.
Ebből a szempontból válogatva össze a leírásban ismertetett növényfajokat, a magyar kiadás mégis jóval bővebb, illetőleg jóval több növényfaj leírását közli, mint az eredeti német munka harmadik kiadása.
Hoffmann Károly »Pflanzen-Atlas«-ának dr. Hoffmann Gyula átdolgozta harmadik kiadása 875 növényt ismertet. Ezek sorából 56 növényt el kellett hagynunk, mivel hazánkban nem terem; tulajdonképen még többet kellett volna elhagynunk, de az el nem hagyható színes képek kedveért meg kellett tartanunk. Az ily módon megmaradt 819 növényleírást Wagner megtoldotta 446-tal, úgy, hogy a magyar kiadás 1265 növényt ismertet.
A magyar kiadás képeinek száma is meghaladja a német kiadásét. Ugyanis a német kiadás képeinek száma az átvett 64 színes táblán 354; a magyar kiadás három új színes táblája 21 Magyarországra jellemző növényt közöl színesen, és igy a magyar kiadás szines képeinek száma 375. A három új tábla közül a 65. és 67-ik Réti Ödön, a 66-ik Wagner Ágoston rajztanárok ügyességét dícséri.
A német II. kiadás 65. és 66. tábláját, valamint egyáltalában a moszatokra, gombákra, zuzmókra és mohokra vonatkozó részt, minthogy a magyar kiadás czéljainak nem feleltek meg, nem vettük át –, hanem csak a virágos növényeket és a puszta szemmel is felismerhető s a virágos növényekhez külsőleg hasonló harasztféléket, az ú. n. edényes virágtalanokat tárgyaló részt.
A német kiadásból átvett szövegközti képek száma 415; – a fent részletezett okokból ugyanis az eredeti 475-ből el kellett 60-at hagynunk. Az ismertetett új növények illusztrálására más könyvekből átvettünk 122-őt, új kép készült 45. A magyar kiadás szövegközti képeinek száma tehát 582, vagyis a szines képekkel együtt összesen 957 növény képét tartalmazza ez a könyv.
Az új képek fele részét Wagner Ágoston, másik fele részét Wagner János természetből rajzolta.*
Ez új képek némelyike a sokszorosító tévdeédésből készült nagyobb alakban, mint a többi.
Hogy a magyar kiadást a német munkánál használhatóbbá tegyük, több rendbeli változásra és bővítésre volt szükség. Nevezetesen, a német munka második kiadásának mintájára, rövid általános részt tettünk a növények leírásai elé, hogy az olvasó a növények leirásában használatos kifejezésekkel, műszókkal megismerkedhessék és ezek kedveért ne kelljen más munkához folyamodnia. Közöljük azután előleges tájékozás végett Linné rendszerét, melyet, mint olyat, mely a nem szakembereket legkönnyebben tájékoztatja, a leírt növények csoportosításában a német eredetihez híven megtartottunk. De közöljük egyúttal a legújabb természetes rendszer családjainak csoportosítását is; továbbá a növénynevek közt való tájékozódást elősegítő és rövidítve használt úgymondott szerzők (autor) teljes nevének jegyzékét is. Végül a könyv használatára, illetőleg a növény megismerésére, vagyis nevének felkeresésére vonatkozó rövid tájékoztatót bocsátunk előre.
A növények leírását magában foglaló részt – a munka zömét – egységes névjegyzék zárja be.
A növények leírásában és megválogatásában két, az eredeti német munkában nem követett új szempontot is érvényre juttatunk.
Az első az, hogy közzé teszszük mindazokat a magyar neveket, a melyeket a magyar irodalom és különösen Wagner évek óta folytatott gyűjtésének felhasználásával összeállítani sikerült. Csak azokat a neveket hagytuk el, a melyeket egészen helytelen képzésük miatt jobb volt fel nem ujítani (pl. kékencz, gyapor), vagy a melyek képzéséhez trágár kifejezéseket használtak.
Ha a sietős munka közben netalán nehány helyes név el is maradt, vagy tévesen használtatott: mégis hiszszük és reményeljük, hogy e könyv e tekintetben is hasznos szolgálatot fog tenni. Hiszen a könyvbe felvett magyar növénynevek száma közel 6000.
Reméljük, hogy e névbőség is meg fogja könnyíteni a növények felismerését, de egyúttal meg fogja könnyíteni a vidéken használatos új nevek gyűjtését, hogy azután az újabb gyűjtésekkel gyarapodó névjegyzékünk alapul szolgálhasson majd a közel jövőben a magyar növényvilág teljes névtárának megalkotásához. Mert ma bizony még e tekintetben sok nehézséggel küzdünk.
A leírt növények magyar nevéül első sorban azt fogadtuk el, a melyet Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály jeles »Magyar Füvészkönyve« óta jóformán minden magyar botanikus használ. A rossz képzésüek, vagy a latinból egyszerűen átirtak helyett a későbbi irodalom nevei vagy a gyűjtött népies nevek közül választottunk. Némely növénynek azonban ilyen népies nevére nem akadtunk. Ilyen esetben vagy a latin, a szláv vagy a német nevek alapján alkottunk újat, vagy a közel rokon növények neveinek felhasználásával segítettünk magunkon. Ebben Paszlavszky József, Társulatunk érdemes titkára is segítségünkre volt; tanácsait egyébként is az egész munkában szíves köszönettel követtük.
Mindezek daczára érezzük, tudjuk, hogy nem alkottunk kifogástalant; de hiszszük, hogy törekvésünkkel a helyes névtár megalkotásához valamennyire mégis hozzájárultunk.
A német kiadástól való második lényeges eltérés az, hogy minden tárgyalt növényfaj, vagy egy növénynemhez tartozó növényfajok leírása után felsoroltuk azokat a fajokat, a melyek még hazánkban tenyésznek, de a könyvben ismertetésük nem volt lehetséges. Ezeknek a felsorolásával azoknak akartunk kedveskedni, kik a növények gyűjtésével rendszeresebben óhajtanak foglalkozni, de egyúttal ez által rá akartunk mutatni, hogy, ha a keresett növény leírása a könyvben nem volna meg, mely nevek alatt keresendő a szakmunkákban.
A leirt és felsorolt fajok megitélésében nem voltunk hívei sem a túlságos összefoglalásnak, sem a túlságig vitt széttagolásnak. Munkánk a növénykedvelő nagy közönség számára készült és így minden esetre jónak látszott a tágabb körrel bíró fajokat tárgyalni, a tömérdek úgy mondott kis fajt és eltérést pedig számba nem venni, bár nem térünk ki a kis fajok és az eltérések [pl. alfajok (subsp., subspecies), fajváltozatok (var., varietas), alakok (f., forma) és keverékfajok (hybrid)] elől sem, ha ismertetésökkel a hazai specialis viszonyoknak szolgálatot véltünk tenni.
A fajok ujabb megitélése, vagy neveiknek újabb megrostálása sok esetben arra kényszerített, hogy a magyar irodalom eddig használta tudományos, tehát latin nevek helyett az ujabban megállapítottakat használjuk, de ez esetben a magyar irodalom használta régibb nevet (mint egyjelentésűt, synonymot) zárójelben mégis közöljük, hogy a magyar szakirodalomban való tájékozódást megkönnyítsük.
A növények leírásában Wagner szaktársam arra törekedett, hogy lehetőleg könnyűvé tegye a növények felismerését, még azoknak is, kik behatóbban nem foglalkoztak a növények neveinek felkeresésével, illetőleg a növények meghatározásával. Éppen ezért a német munka leírásait nem fordította le egyszerűen és, ha egyik-másik növény leírását le is fordította, mindig bővítette, helyesbítette; a legtöbb növényt azonban ujonnan írta le segédmunkák és saját tapasztalata alapján, különösen pedig önállóan járt el a ritkább növények, nevezetesen a magyar növények leírásában.
Mindezeket figyelembe véve, a magyar kiadás nem tekinthető egyszerű fordításnak, hanem a német munka felhasználásával készült eredeti magyar műnek.
Elöljáró beszédünkben beszámolva a szükséges tudnivalókról, azzal a szívből jövő óhajtással bocsátjuk e munkát közre, vajha a hazai szép flóra tanulmányozásának minél több hívet szerezhetne.
A rövid idő alatt készült és bizonyára nem hibátlan könyv hiányaira, fogyatékosságára vonatkozó tudósításokat köszönettel véve, őszintén óhajtjuk, hogy olyan szeretettel fogadják és használják honfitársaink, mint a milyen szeretettel igyekeztünk vele mi és áldozatkészségével a K. M. Természettudományi Társulat a magyar műveltségnek szolgálatot tenni.
Budapest, 1902. deczember 17-én.
Mágocsy-Dietz Sándor.
