Vörösmarty Mihály: VÁSÁRHELYI PÁL SÍRKÖVÉRE
VÁSÁRHELYI PÁL SÍRKÖVÉRE
1
Mértem az országot, vizeinek kísérve futását,
Elfeledém, hogy utam bizonyos, s hogy amennyi nekem kell,
| És utat a csüggő sziklafalakba törék. |
| Amint megszületém, mérve lön a kicsi föld. |
2
Hallom-e még zúgásaidat, Tisza féktelen árja!
Eljön-e a délbáb tündér palotáival álmom
Oh siket és vak a föld. De ha nemzetem egykor idézné
1847. április 12. előtt
| Látom-e, zöld koszorús róna, virányaidat? |
| Képeihez, szebbnek festeni a honi tért? |
| Hű nevemet, lelkem hallja s megérti e szót. |
1847. április 12. előtt
