Vörösmarty Mihály: SZÓZAT
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"
Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.