Vörösmarty Mihály: A SZEGÉNY ANYA
A SZEGÉNY ANYA
Kínnal szült fiakat szomorúságodra neveltél;
S a szükség őket szanaszét ragadozta; hanyatló
És idegen kezek ápolván sírodba letettek,
Oh, végetlennek kell lenni az üdvnek egekben,
| Inségben nőttek nagyra könyűid alatt. |
| Napjaidat nem volt, aki derítse, közel; |
| Annyi szülöttid közt megsiratatlan anyát: |
| Hogy kielégitsen földi keserveidért. |
1836
