Vörösmarty Mihály: A JEGYES SÍRJA
A JEGYES SÍRJA
Nem hervaszt engem szerelem,
De bú és fájdalom;
A sírba szállt le jegyesem:
Elhúnytát siratom.
De bú és fájdalom;
A sírba szállt le jegyesem:
Elhúnytát siratom.
S nemcsak könyezni fog szemem
Az elhúnyt kedvesért;
Ah élni nem lehet nekem,
Ha ő már véget ért.
Az elhúnyt kedvesért;
Ah élni nem lehet nekem,
Ha ő már véget ért.
S nem fogja senki sejteni,
Miért hervadtam el,
Nem fog virág fölzsengeni
A halmon, mely benyel.
Miért hervadtam el,
Nem fog virág fölzsengeni
A halmon, mely benyel.
De búm a sírban élni fog
Idők határaig
Lelkemmel, bár elhamvadok
A bú együtt lakik.
Idők határaig
Lelkemmel, bár elhamvadok
A bú együtt lakik.
Ah egy volt, kit szerettem én,
És szeretőm csak egy:
Most ő a földben s rajta én
Haldokló síri jegy.
És szeretőm csak egy:
Most ő a földben s rajta én
Haldokló síri jegy.
1836
