Vörösmarty Mihály: A FÉLTÉKENY
S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó:
Kegyelmed távozásán riadoztam,
Mely mint hajad lengése, változó.
Mely osztozatlan s egynek adva jó;
De átok és bűn többre pazaroltan,
És semmivé lesz, mint az esküszó.
Kéj és gyönyör kinokká váltanak,
Hogy kárhozattal ostorozzanak.
S szemedbe nézni hítt egy gondolat,
S e szemben, ah! őrangyalom mulat.