Tóth Árpád: ARCHAIKUS APOLLÓ-TORZÓ
Melyben szeme almái értek. Ám a
Csonka test mégis izzik, mint a lámpa,
Melybe mintegy visszacsavarva ég
Melle káprázatot, s a csöndes ágyék
Íves mosollyal, mely remegve lágy még,
A nemző középig nem intene.
Lenne, lecsapott vállal meredő,
Nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,
Mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,
Mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!