Tóth Árpád: BÚS BÉRHÁZ-UDVAR EZ...
BÚS BÉRHÁZ-UDVAR EZ...
Bús bérház-udvar ez, magasba volt
Négy fal között hideg rés, vaksi, holt,
És fönt az ég is ócska, szürke folt.
Négy fal között hideg rés, vaksi, holt,
És fönt az ég is ócska, szürke folt.
De most e messzi, négyszögű egen,
Mint szétfeszülő, kékszín szőnyegen,
Víg, lenge tánccal egy tündér megyen.
Mint szétfeszülő, kékszín szőnyegen,
Víg, lenge tánccal egy tündér megyen.
És felragyog, amerre lép, az ég,
Szikrás örvénnyé háborul a lég,
S március édes jószagával ég.
Szikrás örvénnyé háborul a lég,
S március édes jószagával ég.
Már a tetőt is felgyújtotta, lám,
Kék szikra izzik a hideg palán,
S bibor téglák a tűzfal oldalán.
Kék szikra izzik a hideg palán,
S bibor téglák a tűzfal oldalán.
Egy felső ablak, mint arany edény,
Mint egy fény-tepsi, fordul tengelyén,
S csúszós lapjáról lecsurog a fény.
Mint egy fény-tepsi, fordul tengelyén,
S csúszós lapjáról lecsurog a fény.
Rá felragyog az udvar-mélyi kő, -
Vagy tán a táncos, drága légi nő
Lábáról hullt le az arany cipő?...
Vagy tán a táncos, drága légi nő
Lábáról hullt le az arany cipő?...
1918
