Petrőczi Kata Szidónia: V. | Verstár - ötven költő összes verse

Teljes szövegű keresés

Az bánatot Atjám tekints kérlek reám
Irgalmas szemeiddel
És nézd büneimet fertelmességimet
De légy hozzám jó kedvel
Vigasztalj meg bumba egyedűl voltomba
Vigasztalj sz. Lelkeddel

Noha sok bűnömmel azt nem titkolom el
Sőt ellőtted megvallom
Mert azokat látod és orvosolhatod,
Mert tied az hatalom.
Mint Mennyen és földön tenger mélységében
Tied az birodalom,

Sokszor boszontalak s haragitottalak,
Noha jó Atjám vóltál
Tőled elpártoltam ördöghöz hajlottam
Még is meg nem utáltál
Noha ostoroddal látogacz probáddal
Hiszem, hogy el nem hattál

Reám eresztetted én ellenségeimet
Kik engemet tapodnak
Mert te megaláztál s lábok alá attál
Azért hatalmaskodnak
Uijab rettentéssel sok fenjegetéssel
Én reám agyarkodnak.

lovaimat nékem el proedalván épen
Te látod szíve titkát.
Hogy az mit meghagy is kötve hagy abban
Te tudod ő szándékát
Tudod nem én jómra sőt nagy romlásomra
Vetette meg hálóját.

De ez legnehezebb és legkeserveseb
Háborgatja szívemet
Javunkat el osztván mindentől megfosztván
Azzal gyötör engemet
Hogy fogságba tartja nagy vasba jártatja
Tőled rendelt Fériemet

Nincs semmi gyámolóm tsak te vagy oltalmom
Oh én édes Istenem.
Nints itt Atyámfia ki pártomat fogja
Csak bekivel kel tűrnem
Itt minden rettegi nagy hatalmát féli
Sőt támadnak ellenem.

Ha egyszer vidámít viszontag szomorít
Hol biztat hol nogat.
Sokszor hogy már szolgált, vet ismég akadált
S igen ajánlja magát
Hogy meg szabadítja de meg hosszabbitja
Szeginy szolgád rabságát.

Hatalmas emberek törekedéseket,
Megutálván megveti.
S én sok siralmimot és jajgatásimot
Látya de csak neveti,
Hogy utána járok nem szán hogy fáradok
Sőt szivét keményiti.

Senki nem tudhatja által nem láthatja
Mit forralnők szivébe
Hogy így tétovázik hol hevül hol fázik
Ravaszul elméjében.
Csak te látod uram Szentséges Jehovám
Mit tölt fel ő szíveben.

Előtted nints reitve sem semmi elfedve
Az ő gondolatiban.
Tudod ő szándékát istentelen voltát
Ne segéld dólgaiban.
Támagj fel melettem és légy segedelmem
Vezérem utaimban.

Hogy te ösvénjeden nem tántorodván el
Járjak nagy bátorságban.
Tőle ne rettegjek semmitől se félljek,
Óh álgy meg okosságal.
Hogy az ő hálojat megvetet horogját
Elkörűljem jó móddal.

Vesd ásót árkába akazd hálójába
Meljet nékem készítet.
Esmerje meg maga mi volt az ő dolga
S kitől szégyenítetet
És hogy velem voltál tőle oltalmaztál
S nagy hatalmad segítet.

Szabadits férjemet bűnös kis férgedet
Ez hatalmas kezéből.
Ad meg szabadságát és minden jószágát
Ald meg kegyességedből,
Mint régen sz. Jobbot megalgja vó voltod
Segécse inségébül

Hiszem nem rövidült se meg nem kisebbült
Sz. karod és hatalmod.
Nagy irgalmassagod megvagyon jó vóltod
Könjen vigasztalhatod.
Szány meg azért engem tekénts nagy Inségem
Szívem fáidalmát látod.

Az mit az emberek épen elveszetnek
Tartnak lehetetlennek.
Könyü az te nálad, hogy erős te karod
Had lássák meg mindenek
És hogy te vagj velem te vagy segedelmem
Nem hagysz markába ennek

Tölcs bé fogadásod és szép ajánlásod
Tölcs be igéretedet
Hogyha segítségűl hílak tellyes szívből
Keresem Fölségedet
Nyomorúságomba velem lész-s nagy bumba
Nyuitod segedelmedet.

Hiszem erős hittel, hogy az mit igirtél
Megadod sz. Fiadért.
Engem megvigasztalsz s soha el nem hagysz
Az ő szent érdemejért.
Mert érettem adtad keresztfán áldoztad
Meghalgacz sz. nevéjért.

Adassék dicsősség örökké tisztesség
Tenéked sz. Háromság
Egy bizony Istenség dicsirendő Felség
Ki vagyok örök uraság
Ne had bús lelkemet nyujcsad job kezedet
Tied az hatalmasság.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem