Petőfi Sándor: DOBZSE LÁSZLÓ
Magyarok királya
Nem hiába hogy cseh volt, de
Hej csehűl is álla.
Nem is értett hozzá,
S hogyha értett vón is, szavát
Nem fogadt' az ország.
Üresebb a zsebje,
Egy keserves polturáért
Könyökig vájt benne.
Megrágta a prémet,
Mely szinű volt? nem lehetett
Tudni, csak ugy rémlett.
Csizmáját a varga,
Rozsdás volt a sarkantyúja,
Ferde volt a sarka.
Semmi kárt sem tettek,
Mert biz ott a legjobb szándék
Mellett sem tehettek.
Állott a sok jó bor,
Hogy egy gyüszűnyi sem telt a
Legnagyobb hordóbol.
Király őfelsége,
Egyik-másik alattvaló
Hítta meg ebédre.
Meghivá ebédre,
Őfelsége kegyelmesen
Gróffá tette érte.
De vigasztalódjál,
Még szegényebb királyok is
Lesznek, mint te voltál. -
Magyarok királya
Nem hiába hogy cseh volt, de
Hej, csehűl is álla!