Petőfi Sándor: NEM HÁBORÍTOM-E NYUGALMAD...
NEM HÁBORÍTOM-E NYUGALMAD...
Nem háborítom-e nyugalmad,
Elásott kincse életemnek!
Ha szívem árva gyermekével,
A halványarcu szenvedéssel
Hozzád gyakorta kijövendek?
Elásott kincse életemnek!
Ha szívem árva gyermekével,
A halványarcu szenvedéssel
Hozzád gyakorta kijövendek?
Nem fog zajt ütni érkezésem,
Sírhalmod mellé halkan lépek:
Csak csókomat teszem fejfádra,
- Azt is lemossa könnyem árja, -
És ekkor ismét hazatérek.
Sírhalmod mellé halkan lépek:
Csak csókomat teszem fejfádra,
- Azt is lemossa könnyem árja, -
És ekkor ismét hazatérek.
Pest, 1845. január
