Petőfi Sándor: ELFOJTOTT KÖNNYEK
ELFOJTOTT KÖNNYEK
Úgy sírhatnék!... megbántott valami,
Nagyon megbántott, mondhatatlanul.
És a felhővel a lélek rokon:
Megkönnyebbűl, midőn esője hull.
Nagyon megbántott, mondhatatlanul.
És a felhővel a lélek rokon:
Megkönnyebbűl, midőn esője hull.
De én nem sírok, nem szivelhetem,
Megfogadám, hogy többé nem sírok.
El, könnyek!... szívem úgyis oly üres,
Megfértek benne, odafolyjatok.
Megfogadám, hogy többé nem sírok.
El, könnyek!... szívem úgyis oly üres,
Megfértek benne, odafolyjatok.
Pest, 1845. február
