Petőfi Sándor: BETEGSÉGEMBEN
S te nem fogadtad szavamat;
Tovább üzéd eszeveszetten
Az ostobáskodásokat.
Az ilyen szeleverdinek!
Hanem mit prédikálok? késő
Eső után a köpönyeg.
Már változtatni nem lehet,
És legjobb, amit tehetek, ha
Előveszem türelmemet.
Valóban nagy szüksége van;
Itten heverni a kórágyon,
Kínok között, magányosan!
Mondám, hogy nem kell feleség;
Pedig egy szép, egy hű menyecském
Ha volna most, mi jól esnék!
Elcsókolná fájdalmamat,
És ölelése enyhet adna,
Minőt az orvosság nem ad. -
Nő elleni beszédeket,
Mivelhogy senki, senki nem volt,
Nem volt, ki engem szeretett.
Szeretni tudnék végtelen! -
Megérem-e, hogy nekem is lesz
Szép csendes házi életem?