Kosztolányi Dezső: VENUS MYSTICA
észromboló, szívejtő szerelem,
tépj rongyra mindent, mi lélek, szemérem,
törd össze álmaim és életem.
Mi félelmesebb nálad és mi mélyebb?
Tebenned egy lesz a halál s az élet
s csókolkozik sikongva esztelen.
Észromboló, szívejtő szerelem.
koporsód hűs, de lefekszem bele.
Halálos kedvbe hívsz gyönyörcsatákra,
te gyásznak násza, holtak élete.
Hűs, rettegéses érzés vonz a nőhöz,
egy bús vágy, mit mindenki titkon őröz.
Láztól vacog, fagytól ég homlokunk,
félünk a sírtól s tűzzel csókolunk.
a láng a kéklő égben eltünik,
hűvös avar zúg az erdőknek öblén,
a víz oszolva hányja gyűrüit.
a sírokon fetreng a szenvedélyünk,
csókért kapjuk az életet s halált
és tőle éled a víz, lomb s a láng.
bölcsők, koporsók titkos Vénusa,
én is tehozzád futok, mint az árva,
látom, teérted zúg e vad tusa.
Megsebzett lelkem, e vérző galambot
neked adom s előtted porba hajlok
s ujjongva zengem napfényes imád,
tied a könny, vér s az egész világ!