Kosztolányi Dezső: VÁLÁS
VÁLÁS
Ó, a válás tőled, édes,
nékem elviselhetetlen,
most is érzem azt a bút, mit
reggel, ahogy útra keltem.
nékem elviselhetetlen,
most is érzem azt a bút, mit
reggel, ahogy útra keltem.
A perron körül sötéten
álmos arcú fickók ültek,
némán néztek a borukra,
s ettek marha- s borjúsültet.
álmos arcú fickók ültek,
némán néztek a borukra,
s ettek marha- s borjúsültet.
Mások víg arccal, mosolygva
a friss hajnalt üdvözölték,
az utasnép a kupékba
tolta útrakész böröndjét.
a friss hajnalt üdvözölték,
az utasnép a kupékba
tolta útrakész böröndjét.
Én még álltam mélabúsan,
hosszú nagy szalonkabátba,
a fejem fölött füstölve
haldoklott az éji lámpa.
hosszú nagy szalonkabátba,
a fejem fölött füstölve
haldoklott az éji lámpa.
A pénztárnál a kisasszony
elmerengett, szembe vélem;
bú honolt festékes arcán,
tükröztetve dúlt kedélyem.
elmerengett, szembe vélem;
bú honolt festékes arcán,
tükröztetve dúlt kedélyem.
"Ó, kisasszony, ó, kisasszony!"...
szóltam és felsóhajtottam,
sőt szerettem volna sírva,
némán ráborulni ottan.
szóltam és felsóhajtottam,
sőt szerettem volna sírva,
némán ráborulni ottan.
"Ó, kisasszony, ó, kisasszony
bánatomban Ön megértett,
tudja, elhagyom a kedvest,
őt, a szőkét, őt, a szépet."
bánatomban Ön megértett,
tudja, elhagyom a kedvest,
őt, a szőkét, őt, a szépet."
És a pénztáros kisasszony
chartreuse-t és cointreau-t öntött
s megjegyezte, hogy e szesz már
meggyógyított több bús költőt.
chartreuse-t és cointreau-t öntött
s megjegyezte, hogy e szesz már
meggyógyított több bús költőt.
S én könnyezve válaszoltam:
"Ó, kisasszony, szörnyű bú nyom
s ez - Horatiust idézem -
üldöz a hajón s vasúton".
"Ó, kisasszony, szörnyű bú nyom
s ez - Horatiust idézem -
üldöz a hajón s vasúton".
E találó fordulattal
számlám gyors úton rendezvén,
megható és könnyű pose-zal
felhajtottam azt a szeszt én.
számlám gyors úton rendezvén,
megható és könnyű pose-zal
felhajtottam azt a szeszt én.
Ámde füttyentett a gőzös;
s sírva mentem a vasútra,
én tudtam csak, kit hagyék el...
Meg tán a kisasszony tudta.
s sírva mentem a vasútra,
én tudtam csak, kit hagyék el...
Meg tán a kisasszony tudta.
És robogva tűnt el aztán
a perron, gépgyár, hegyoldal
s vágtattunk a sűrű ködben
a fehér bús téli holddal...
a perron, gépgyár, hegyoldal
s vágtattunk a sűrű ködben
a fehér bús téli holddal...
1906
