Kosztolányi Dezső: MÓZES IMÁJA
MÓZES IMÁJA
Hatalmas úr, sziklás erősség,
te láthatatlan nagy titok.
Intesz, s a földi munka hősét
dörgő szavaddal elhivod.
te láthatatlan nagy titok.
Intesz, s a földi munka hősét
dörgő szavaddal elhivod.
Te fenn a csillagoknak ormán
trónolsz ragyogva, komolyan.
Mi itt törődünk lenn mogorván
s tűn életünk, mint a folyam.
trónolsz ragyogva, komolyan.
Mi itt törődünk lenn mogorván
s tűn életünk, mint a folyam.
Te tündökölsz a másvilágon
magánosan, győzhetlenül.
A mi sorsunk csak röpke álom,
mely az idővel elrepül.
magánosan, győzhetlenül.
A mi sorsunk csak röpke álom,
mely az idővel elrepül.
Ránk csapsz dúló, sötét haraggal
s mi hervadunk, miként a fű,
mit a kaszás vígan levagdal,
te végtelen vagy s tiszta, hű.
s mi hervadunk, miként a fű,
mit a kaszás vígan levagdal,
te végtelen vagy s tiszta, hű.
Kevés időig sírva élünk
s aztán a sírra rábukunk.
Légy szörnyű harcainkba vélünk
s taníts meghalni, ó, urunk!
s aztán a sírra rábukunk.
Légy szörnyű harcainkba vélünk
s taníts meghalni, ó, urunk!
1905
