Kosztolányi Dezső: BÚS TÁVOLOK
BÚS TÁVOLOK
Mily messze rezgenek a néma nyárfák.
A csillagok mi messze lengenek,
mi messze zúgnak a fény-tengerek!
A csillagok mi messze lengenek,
mi messze zúgnak a fény-tengerek!
Mily messze rezgenek a méla hárfák.
Én vérpiros rózsám, mi messze vagy,
izzó lehelleted is büszke fagy!
Én vérpiros rózsám, mi messze vagy,
izzó lehelleted is büszke fagy!
Az élet-szirmok keblüket bezárják...
Ó, tiszta puszták, átkos messzeségek,
hűs hold fagyából szőtt jég-korona.
Ó, tiszta puszták, átkos messzeségek,
hűs hold fagyából szőtt jég-korona.
A fagybimbók szűz kelyhüket kitárják...
Álomvilág, kővé meredt köd-élet,
bús távoloknak hűvös pátosza.
Álomvilág, kővé meredt köd-élet,
bús távoloknak hűvös pátosza.
1907
