Kosztolányi Dezső: AZ ÖNGYILKOSOKHOZ
előttetek meging a gyenge fő
s nézünk, mint Dante ércmására néz fel
a nyegle, nyápic tolvajverselő.
nem vonszoltátok terheit tovább
s a terpedő trón-zsámolyhoz dobátok
a színes isten rongyajándokát.
érccé meredt sírszobrotoknak árnyán.
Pulyán szövünk öngyilkos álmokat.
míg végre elnyűtten, megrothadottan
visz el egy este a jó csont-lovag.