Kosztolányi Dezső: AZ EGYETEMI KÖRBEN
- az arca csontos, fürtje borzas -
nehányan álmosan vitáznak,
pár közülünk újságot olvas.
A régi véres ideálért
langyos kedéllyel harcba szállunk,
a zongorán egy léha nótát
ver néha ki künn egy barátunk.
beszélünk sok garázda lányról,
sápadt képünket láz aszalja,
de a szemünk, főnk mégse lángol
és a szobor bámul reánk még,
meredt, üres szemével éget,
amint nyugodtan nézi, várja
az eljövendő nemzedéket.
magasló homlokára csapva
és egy kimentszínű, hatalmas
trikolór ing-leng csendbe rajta.
Künn a ködös eső szemerkél,
az ég sötét, kedvünk mogorva.
Felrezzenünk, ha rátekintünk
a néma, nagy bronz mellszoborra.