Kosztolányi Dezső: ALTATÓDAL
ALTATÓDAL
Csendesen borulsz anyádra,
kis szíved halkan ver értem,
hangja gyenge mint patakzaj,
ámde én megértem.
kis szíved halkan ver értem,
hangja gyenge mint patakzaj,
ámde én megértem.
Azt dobogja gyenge hangja,
az ragyog kéklő szemedben,
hogy csupán anyádért élsz te,
angyalom, szerelmem.
az ragyog kéklő szemedben,
hogy csupán anyádért élsz te,
angyalom, szerelmem.
Hát aludj s ne rejtsd e szív,
hogy majd fellobog
s tőle elsötétül
tiszta homlokod.
hogy majd fellobog
s tőle elsötétül
tiszta homlokod.
Álmaidba szállj
a mennyhonba át.
S hidd, hogy nem fogsz mást szeretni
mint szelíd anyád.
a mennyhonba át.
S hidd, hogy nem fogsz mást szeretni
mint szelíd anyád.
1905 (?)
